A hangod, mostanság karcosabb, hogy kényszer? palackba zártságból, dzsin, visszajöttél. Ma is bodor a füst, és sok a köd körötted, a szókötések is megszokottak, fáj a fáj, és id?nként deklaráltan csak hálni jár beléd a lélek. Mégis, mintha jobban ismernélek, t?zb?l született, t?zbe halt madár.
Drótot karmoló lábak görcse oldott. A szárny röptére készül?, kibontott. S?t. Néha száll. Tesz díszkört ?szbúcsúztatón. Titkon. Tavaszra vár.
Kedves, vénül? almafám a vadrózsa mellett ma lombtalan. Alszik. Utolsó hullott levéllel szép, piros almát ígért fél-felébe, hogy megosszam. Mérgezetlenül.
-csataloo- BGJ.2009.12.04.
Legutóbbi módosítás: 2009.12.04. @ 16:54 :: Balog Gábor -csataloo