Kőmüves Klára : Tizenhat évesen

 

Tizenhat évesen,

hazahozott, intettem kedvesen,

lábam fel párosan és szökkenés,

vidám: Ez az!

Ő meg visszatolatott és azt mondta,

sosem látott még ilyen bájosat!

 

Aztán tizennyolc,

családi gondok, érettségi íz,

a végén fáradtság,

egy barát spanyolba hív.

 

Húsz,

tanácstalan,

túl Anglián és  Wales-i álmokon,

már mama házában lakom.

 

Huszonegy,

búcsú a háztól,

erdőben élek végre.

 

Huszonkettő,

lassan vége.

 

Huszonhárom

hozza áldott énemet,

 

huszonnégy

ringatja legszebbségemet.

 

Huszonhétig

semmi más, fiammal felfedezni járok.

Üzennek: Komoly vagy, túl komoly,

aztán

 

huszonkilenc,

magam változtatom.

 

Harmincig

meg sem állok,

szerelmet lopnának tőlem,

én inkább máshol koldulok,

aztán vissza minden,

már megint

 

tizenhat

vagyok.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 610 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))