Böröczki Mihály - Mityka : A séi istállótűz

‘Isten jókedvében két dolgot teremtett:

a tavaszt és a lovat.’

 

 

A nyüszítés, a tonnás sóhaj

beleszakadt az éjszakába,

az ég tele lett csillagszóval,

s a lovak égtek, mint a máglya.

 

Álltak. Remegtek. Érthetetlen

erővel feszültek a tűznek,

s a füst-mardosta hű szemekben

a lángok poklot hegedűztek.

 

Így égünk mi is. Bűnbe mártva.

Szenes csonkok közt botladozva

hajítunk üszköt a világra,

így fogódzunk a csillagokba.

 

Ki gyújtott lángot a lovaknak?

Ki volt, aki a tűzzel játszott?

Ki örül majd a virradatnak,

ha szétégette a világot?

 

Sehonnan nem jön válasz semmi.

A hat ló meghalt. Hírük sincsen.

S csak úgy tudtak pokolra menni,

hogy rajtuk lovagolt az Isten.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1007 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.