Takács Dezső : A szél

Üvölt a szél,

szenved napok óta.

Mint ha megriadt

ménes volna,

vágtat a pusztán.

Nekilódul, megáll,

s kezdi újra.

Tombol, majd

dorombol,

kunyhóm tetejéhez

dörgöli oldalát,

azután meglát

valamit a folyón túl,

elrohan, dúl–fúl,

tépi a nyárfák

reszkető lombját,

míg végül elcsitul.

 

A leszálló csendben

hallom a szívem.

Rémülten kalimpál:

Lesz még nyár!

Lesz még nyár!

Legutóbbi módosítás: 2009.10.14. @ 06:33 :: Takács Dezső

Szerző Takács Dezső 190 Írás
Viharban érkeztem, vaksötét éjszaka. Hajlongó jegenyék, átázott föld szaga, s Anyám volt ott még, meg a bába, mikor belesírtam ebbe a világba, a Sztálin utca nyolcban, alig hallhatóan.