Schmidt Tibor : Verspiócák

 

Úgy tűnik az a finom elmebaj

nem veszett el. Közöttünk jár.

Mint járvány, kergekór. Mint daganat

gyakran kitüremlik, mi szikére vár.

 

Mindig ébren van, ahova belopózik,

ott tudathasító cölöpöt ver le.

Olykor fogasokon tanyázik, máskor

lehuppan egy kortikális kertbe.

 

Imádja a hallótávolságon belüli létet.

Verslába nyakunkra fonódik. Szexlasszó.

A hatást legszívesebben tükörből nézi.

Bár tudja jól, hogy időt nem rögzít a szó.

 

Sejti: akarjuk, hogy újra kezdje,

amit még be sem fejezett. Kellenek

az őrült szavak. Piócák hirudinja andalít,

ha ereinkből zsoltárok ömlenek.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Schmidt Tibor
Szerző Schmidt Tibor 503 Írás
Schmidt Tibor - theodor okl. villamosmérnök, doktor informatikai vállalkozó weblapom: https://www.artpresszo.hu/