Psenyeczki-Nagy Zsolt : A hullámvasút XV.

– Tibi megfújtá gyészity, ööö… Tíz million forint es á mááci. Mi kerunk visszá tízet millió, máácit és hozza negyvennegy szazaleek kámát meg szazezaer fajdalmi dij. Nem kell siet, eleg holnap reggel …

 

Ett?l kezdve az események, mondjuk így, felgyorsultak. A forgalom – konkurencia híján – az egekig emelkedett, a pénz pedig úgy d?lt, persze els? sorban Borisz zsebébe, hogy már a tárolása is kezdett komoly nehézséget okozni.

    Eleinte egy mackóban tárolták az egyébként is riasztóval védett irodában, csakhogy egyik reggelre a jó három mázsás maci sz?rén-szálán elt?nt az irodából.

    Borisz újfent megjelent kis csapatával.

    – Ném kéll ráendórsáég! Vovka megold. Vovka náággyon meggyózó tudja lenni magaat!

    Nem nagyon hittem a dologban, de tényleg így történt. Vovka tényleg fenemód meggy?z? tudott lenni.  A dolgozókat egyenként hívta be az irodába, mialatt a többiek az udvaron várakoztak. Az ablak nyitva volt.

    – Tüi ulsz le szekbe, én vizsgal neked háázugsaág! – mondta kedvesen, miközben a pácienst b?rbilincsekkel a székhez rögzítette. Kéz a karfára, láb a szék lábához. Aztán egy olyasvalami készüléket rakott a fejére, mint egy fejhallgató, ami drótokkal egy dobozhoz csatlakozott, az viszont a konnektorhoz.

    Az els? delikvens Janka volt, a pénztárosn?. Középkorú, elvált n?, egyedül nevelte a gyerekét. Már a rögzítés alatt hisztériás rohamot kapott, és kétségbeesetten sikoltozva könyörgött az életéért.

    – Most meg csak kálibralunk keszulek – ezzel Vovka, a meggy?z? egy alig érezhet?, pici sokkot adott neki. A félelemt?l halálra vált asszony azonban ezt is úgy érzékelte, mint a halálra ítélt a villamos szék ötezer voltját.

    – Segítséééééééééég! Nem csináltam semmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiit! – sikított teli torokból, úgy, hogy nem csak az udvaron, de még a szomszéd kerületben is beleremegett, aki hallotta.

    Nem vagyok egy ideges természet, de az én vérnyomásom is az eget meszelte, a reggelimen pedig er?t vett a klausztrofóbia: minden áron látni akarta a napvilágot.

    Sejtelmünk sem volt, valójában mire megy ki a játék, pedig banálisan egyszer?, ezer éves trükk volt, a b?vös kecske modern, KGB-s változata.

    A faluban elszaporodnak a lopások. A kádi messzi  földr?l hoz segítséget: egy varázslót, akinek a b?vös kecskéje mekegni kezd, ha egy tolvaj érinti meg a hátát.

Kés? este a falu összes lakóját egybegy?jtik, és egyenként behívják  egy sötét szobába. Itt mindössze annyit kell tenniük, hogy megsimogatják a kecskét, ami a tolvajnál majd mekegni kezd.

Az utolsó falusi is sorra kerül  – sehol egy árva mekkentés.

A kádi ekkor fáklyákat hozat és mindenkinek megnézi a tenyerét. Mindenkié kormos, kivéve egyetlen egyet: a tolvajét. A kecske háta ugyanis kormos volt, a tolvaj pedig a leleplez?dést?l való félelmében nem merte megsimogatni, csak elhúzta a tenyerét a háta felett.

    A mi tolvajunk ott állt a többiekkel együtt az udvaron és ? is mindent hallott. Aztán a nyitott kapun át lassan kisündörgött az utcára, odakint pedig inaszakadtából futásnak eredt – egyenesen Borisz embereinek karjába.

    A továbbiakat persze már nem nyitott ablak mellett vezették el?. Annyi biztos, hogy másnapra hiánytalanul megvolt a pénz, s?t, jókora „késedelmi kamatot” is fizetett a b?neit egy expressz vonat sebességével megbánó tettes.

    Janka, a pénztárosn? egy pohárka vodkát kapott az ijedtség ellen és százezer forint „fájdalomdíjat” – természetesen ezt is a b?n útjára tévedt egykori kollégánk fizette meg.

Vovka, a meggy?z? egyszer?en besétált a feleségéhez és azt mondta:

    – Tibi megfújtá gyészity, ööö… Tíz million forint es á mááci. Mi kerunk visszá tízet millió, máácit és hozza negyvennegy szazaleek kámát meg szazezaer fajdalmi dij. Nem kell siet, eleg holnap reggel – azzal átadott egy dobozkát az asszonynak. Tibi gy?r?sujja volt benne, a félreértések elkerülése végett gy?r?vel együtt.

 

Legutóbb szerkesztette - Psenyeczki-Nagy Zsolt
Szerző Psenyeczki-Nagy Zsolt 30 Írás
Megértem fél évszázadot - túlnyomó részét a "létező szocializmusban". Szereztem 1,9 diplomát - azért a tört szám, mert az ELTE-nek (és saját magamnak) még tartozom egy államvizsgával... Gyerekgyártásban már megtettem a magamét (tudjuk: 2 szoba, 3 gyerek, 4 kerék ...) most már irány a halhatatlanság! - Ez a busz megy a Párnás Szuszra? P.s. előbb-utóbb teszek fel képet is, csak találnom kell egy olyat, ami nem meríti ki az esztétikai környezetszennyezés fogalmát.