Ett?l kezdve az események, mondjuk így, felgyorsultak. A forgalom – konkurencia híján – az egekig emelkedett, a pénz pedig úgy d?lt, persze els? sorban Borisz zsebébe, hogy már a tárolása is kezdett komoly nehézséget okozni.
Eleinte egy mackóban tárolták az egyébként is riasztóval védett irodában, csakhogy egyik reggelre a jó három mázsás maci sz?rén-szálán elt?nt az irodából.
Borisz újfent megjelent kis csapatával.
– Ném kéll ráendórsáég! Vovka megold. Vovka náággyon meggyózó tudja lenni magaat!
Nem nagyon hittem a dologban, de tényleg így történt. Vovka tényleg fenemód meggy?z? tudott lenni. A dolgozókat egyenként hívta be az irodába, mialatt a többiek az udvaron várakoztak. Az ablak nyitva volt.
– Tüi ulsz le szekbe, én vizsgal neked háázugsaág! – mondta kedvesen, miközben a pácienst b?rbilincsekkel a székhez rögzítette. Kéz a karfára, láb a szék lábához. Aztán egy olyasvalami készüléket rakott a fejére, mint egy fejhallgató, ami drótokkal egy dobozhoz csatlakozott, az viszont a konnektorhoz.
Az els? delikvens Janka volt, a pénztárosn?. Középkorú, elvált n?, egyedül nevelte a gyerekét. Már a rögzítés alatt hisztériás rohamot kapott, és kétségbeesetten sikoltozva könyörgött az életéért.
– Most meg csak kálibralunk keszulek – ezzel Vovka, a meggy?z? egy alig érezhet?, pici sokkot adott neki. A félelemt?l halálra vált asszony azonban ezt is úgy érzékelte, mint a halálra ítélt a villamos szék ötezer voltját.
– Segítséééééééééég! Nem csináltam semmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiit! – sikított teli torokból, úgy, hogy nem csak az udvaron, de még a szomszéd kerületben is beleremegett, aki hallotta.
Nem vagyok egy ideges természet, de az én vérnyomásom is az eget meszelte, a reggelimen pedig er?t vett a klausztrofóbia: minden áron látni akarta a napvilágot.
Sejtelmünk sem volt, valójában mire megy ki a játék, pedig banálisan egyszer?, ezer éves trükk volt, a b?vös kecske modern, KGB-s változata.
A faluban elszaporodnak a lopások. A kádi messzi földr?l hoz segítséget: egy varázslót, akinek a b?vös kecskéje mekegni kezd, ha egy tolvaj érinti meg a hátát.
Kés? este a falu összes lakóját egybegy?jtik, és egyenként behívják egy sötét szobába. Itt mindössze annyit kell tenniük, hogy megsimogatják a kecskét, ami a tolvajnál majd mekegni kezd.
Az utolsó falusi is sorra kerül – sehol egy árva mekkentés.
A kádi ekkor fáklyákat hozat és mindenkinek megnézi a tenyerét. Mindenkié kormos, kivéve egyetlen egyet: a tolvajét. A kecske háta ugyanis kormos volt, a tolvaj pedig a leleplez?dést?l való félelmében nem merte megsimogatni, csak elhúzta a tenyerét a háta felett.
A mi tolvajunk ott állt a többiekkel együtt az udvaron és ? is mindent hallott. Aztán a nyitott kapun át lassan kisündörgött az utcára, odakint pedig inaszakadtából futásnak eredt – egyenesen Borisz embereinek karjába.
A továbbiakat persze már nem nyitott ablak mellett vezették el?. Annyi biztos, hogy másnapra hiánytalanul megvolt a pénz, s?t, jókora „késedelmi kamatot” is fizetett a b?neit egy expressz vonat sebességével megbánó tettes.
Janka, a pénztárosn? egy pohárka vodkát kapott az ijedtség ellen és százezer forint „fájdalomdíjat” – természetesen ezt is a b?n útjára tévedt egykori kollégánk fizette meg.
Vovka, a meggy?z? egyszer?en besétált a feleségéhez és azt mondta:
– Tibi megfújtá gyészity, ööö… Tíz million forint es á mááci. Mi kerunk visszá tízet millió, máácit és hozza negyvennegy szazaleek kámát meg szazezaer fajdalmi dij. Nem kell siet, eleg holnap reggel – azzal átadott egy dobozkát az asszonynak. Tibi gy?r?sujja volt benne, a félreértések elkerülése végett gy?r?vel együtt.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.11. @ 04:29 :: Psenyeczki-Nagy Zsolt
