Kavyamitra Maróti György : három röpke

alkonylepke zizegve száll
 – midfájmidfájmidfájmidfáj –
választalan múlt el a nyár:
a zizzen? pille se vár


Október
Októberre jár:
mireánk a rúd.
Minden éjjel,
minden hajnal,
minden olyan rút.
Elmúlt csöppnyi nyár:
tengertél jön most.
Illat-venetónkban
elcsordul  a must.
Elcsordul a must,
októberre jár:
drága Venetóban
semmi: semmi már.


Valahol mindig-háború
Gigabombák, megahullák:
narancs-pamacs felh?k az égen.
Ügynökök-szarta lépfene.
Ahova lépnek, lépjen a fene.
Megacsapás – visszaütés – ellencsapás –
elkerülés: gigahullák, meg a bombák:
narancs-pamacs-lila gombák az égen.

Még nem a tiéden…

Legutóbbi módosítás: 2009.10.10. @ 06:58 :: Kavyamitra Maróti György
Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.