Fecske Panna : Ajándék: magamnak

fáradt nyújtózásban

vénülő percek

rohannak melletted

ahogy kávédba ásítod

egy új nap ígéretét

minden ugyanolyan

csak te változtál

sejtszinten

észrevétlen

hiába kutatod

az ablaküveg visszabámul rád

akvamarinba merült a hajnal

minden megy tovább