A nemzetismeret és nemzettudat, kissé patetikusan szólva a hazafiság, a magyarság részének, a műveltséghez tartozónak kellene tekintenünk a jelenben és a jövőben egyaránt.
A nemzettudathoz hozzá tartozik a nemzeti jelképek, szimbólumok és ereklyék, valamint a kapcsolódó eljárások és szertartások ismerete is. E témában számos tudományos dolgozat, szépirodalmi mű, ismeretterjesztő cikk is született.
A nemzettudat az elmúlt évszázadokban hol erre, hol arra billent el a nemzeti jelképek értelmezésben és hangsúlyozásában. Voltak túlzó időszakok (magyarkodás, a magyarság túlhangsúlyozása) és volt olyan is, amikor a magyarsághoz tartozás lekicsinylése volt jellemző. A fiatalság egyes időszakokban megtanulhatta, máskor hallani is alig hallott róluk. Jó lenne, ha végre helyükre kerülnének e dolgok is.
Ma az emberek viszonya a nemzeti jelképeinkhez és szimbólumainkhoz – annyi más dologhoz hasonlóan – megosztott. Vannak egyes szimbólumokhoz kapcsolódóan politikai kisajátítási kísérletek (pl. kokárda), vannak felértékelt és leértékelt jelképek. Érzelmi túlfűtöttség és érzelmi ridegség egyaránt tapasztalható. Van, aki könnyes szemmel és szívére tett kézzel hallgatja a magyar himnuszt (pl. sportversenyen felhangzáskor), vannak, akik mindig együtt éneklik, hangosan, vagy csak magukban.
Bárhogyan is viszonyul hozzá az egyes ember, ezek a nemzeti jelképek az összetartozás, a közös múlt, jelen és jövő érzetét teremtik meg mindenkiben.
A következő időben erről írok a lapba egy cikksorozatot. Megbízásra készítettem egy hosszabb tanulmányt, ennek a lényegét megosztom a téma iránt érdeklődőkkel.
Nézzük át először a fontosabb fogalmakat. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint:
– NEMZET: történelmileg kialakult tartós emberi közösség, amelyet a közös nyelv, közös terület és gazdasági élet, s a kultúrában megnyilvánuló közös lelki tulajdonságok tartanak össze.
– NÉP: szinonimaként használják, pedig a nép: a közös nyelv, a közös eredet és hagyományok alapján fejezi ki az emberi közösséget, itt tehát nem kritérium a közös terület és a közös gazdasági élet. Összetételekben elválik a jelentés (Pl. Petőfi: Nemzeti dal – de: Még kér a nép…) – JELKÉP: Elvont fogalom megszemélyesítésére alkalmas, így használt dolog, illetve annak képe. (Pl. az olajág a béke jelképe).
– Valamely országot a rá jellemző tárgyakkal, dolgokkal is lehet azonosítani. Ezek a NEMZETI JELKÉPEK, vagy ORSZÁGJELKÉPEK. Minden ország rendelkezik ilyenekkel, kellő tisztelettel alkalmazva és védelmezve azokat.
Vegyük először általában a jelképek kialakulását. A szimbólumok történelmi fejlődés során alakulnak ki.
Az ORSZÁGJELKÉPEK eredend?en a királyi hatalmat jelképezték. A király hatalmát jelképező tárgyak területenként és koronként változtak (trón, sisak, korona, lándzsa, jogar, országalma, kard, karperecek, gyűrűk). Közülük a koronáé volt az elsőség, noha az ezredforduló körül és a 11. században a lándzsának (zászlós lándzsának) is fontos szerep jutott.
A királyi pecsétek ábrázolásai szerint a 11. század közepén Magyarországon is a korona, a jogar és az országalma vált a királyi hatalmat szimbolizáló jelvényekké, a lándzsa pedig eltűnt.
Az Árpádkor folyamán a korona, a jogar, a kard és feltehetőleg az országalma használata állandósult, míg a koronázási viselethez a palást kapcsolódott és magyarországi jellegzetességként a koronázási ornátus állandó részévé vált. A többi, jórészt a miséző pap öltözékét másoló viseletnek nem volt a szertartásnál maradandó jelentősége; ezek a tárgyak az idők folyamán el is pusztultak.
A KORONÁZÁS sajátos jogi és egyházi aktus volt. Ezzel iktatták be a királyt (császárt) és ez egyfajta legitimálást is jelentett. A koronázás során a hatalmat jelképező tárgyak (korona, jogar, alma, palást) mellett egyéb koronázási ékszerek és eszközök, elsősorban egyházi eszközök (klenódiumok) is szerephez jutottak. Ilyenek voltak az eskükereszt, a csókkereszt és az infulák (püspöksüvegek) is. Ezeket az évszázados hagyomány szerint a többi jelvénytől elkülönítve az esztergomi érsek őrizte. Ma is az esztergomi prímási kincstárban láthatók.
Az országjelképek közé lehet számítani mindezek mellett a különféle más ereklyéket is, mint pl a zászlókat, de olyanokat is, amelyek valamely történelmi személlyel, vagy eseménnyel kapcsolatos tárgyi emlékek (pl. a Szent Jobb, a Halotti Beszéd és Könyörgés, az Ómagyar Mária-siralom, a Himnusz, a Szózat, a Nemzeti Dal, stb)
És ide sorolhatók egyes épületek (pl. Parlament, Halászbástya), egyes tájak (pl. Tihany), vagy a világörökség részét képező területek (pl. Hollókő)
A cikksorozatban a nemzeti jelképeket részletesen ismertetni fogom.
Legutóbbi módosítás: 2009.10.08. @ 13:51 :: Bonifert Ádám
