Takács Dezső : Álomfény

Meghozta féltett gyümölcsét

a pillangószárnyú nyár.

Kicsattanó, fakó cipó

feküdt egy reggel,

Anyám asztalán.

Mellette tenyérnyi

füstöltsonka.

Ezt Nagyapám hozta. –

gondoltam én,

a félig nyitott

konyhaajtón át

lentről felfelé

szállt a fény.

És beléptek rajta ők, öten,

a sorvégén Húgom

szökdelt, cserfesen.

őt épp e nyáron

temettük, Anyámra.

Most piros masnit kötött

hosszú szöszhajába.

Ne idegeskedj! –

mondta, miközben

áradt felém a sonka

csábító illata.

 

Legutóbb szerkesztette - Takács Dezső
Szerző Takács Dezső 190 Írás
Viharban érkeztem, vaksötét éjszaka. Hajlongó jegenyék, átázott föld szaga, s Anyám volt ott még, meg a bába, mikor belesírtam ebbe a világba, a Sztálin utca nyolcban, alig hallhatóan.