Kőmüves Klára : KK31

KK31

 

Felhőkarcoló akartam lenni,

nem tudtam még, hogy a földdel

fontosabb barátságban élni.

Így aztán porom se kérte a drága föld,

amikor megannyi emeletnyi zuhanás megölt.

Csupán kolostorok mindenkiért imádkozó Klarisszáiban

bízhattam, hogy értem is összekulcsolódhat egy-egy kéz,

de ez olyan sablonos, mint a mindenki egyért – egy mindenkiért.

Pedig távol állnak tőlem testőri szlogenek, mit érdekel, a bölcs, mit költ,

amikor madarakat csodáltam mindig az égben, s feledtem, őket sem becsüli a föld.

Madártemető – macskaszáj,

macskaszáj – madárjaj,

én meg felhőkarcoló,

csúcsokon levegőhiánnyal küszködő,

meg még anyám belém ivódott mondataiba reménykedő,

csupán egy verzió van, ha jön a repülő;

nincs semmi baj, csak valahol sok a kártevő.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.09.18. @ 05:42 :: Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 706 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))