Te és Én
Mint szívdobbanásban a lüktet? vér,
bennem élsz.
Mint parázs a fellobbanó lángban,
izzón égsz.
Hangod mint vízcsepp az éltet?m,
csendben szól
Tested, mint homokszemet a szél,
elsodor.
Virágzó rózsa lettem érted,
illatos bársonyod.
Te méhként porzol be engem,
s mézporom ellopod.
Ez táplál mindkett?nket,
ad éltet? életet.
Te a világ színét adod át,
én a fényt neked.
Legutóbbi módosítás: 2009.09.04. @ 22:15 :: Szmolényi Edit