Sonkoly Éva : Álmatlanság

Mostanában nehezen alszom el, talán a nagy meleg az oka.*

 

 

Sokat forgolódom, gondolatok követik egymást. Igyekeznek előhívni valami álmot, ami reggelre felejthető lesz. A felejtés, az olyan komfortos érzés, könnyű tőle a lélek.

Egy álom azonban gyakran visszatér. A teremben nagy asztal mellett szivar-, cigarettafüst lengi körbe az ott ülőket. Kezükben kártyalapok. Nézem. Játék. Nem is tudom, miért, de valami ott tart.

Magas, szikár alak osztja a lapokat. A játékosok merően figyelnek. Először a lapot nézik. Hátuk mögött állva látom, nem a megszokott kártya billeg a kézben.

Képek a lapokon, sokféle női arc, házak, paloták, kunyhók, gyerekek, csecsemők, mosoly, könnyek, élet, halál. Érdekel, kik játszanak ilyen lapokkal.

Valaki széket tol alám.

— Dehát én nem ismerem a szabályokat! — tiltakozom.

— Nincs szabály! — mondja a furcsa alak.

— De, mégis… — vonakodom leülni.

— Olyan ez, mint a huszonegyezés, így egyszerűen, figyeljen! — az asztal felé mutat.

Valaki feláll, s eltűnik hirtelen a füstben.

— Szegény, nem nyert. Olyan szomorú volt — nézek utána.

— Elvesztette az életét! — hallom szárazan.

— Lehet azt eljátszani? — kérdezem.

— Hogyne! Itt az élet nagy játékosai ülnek — súgja.

Rémülten felállok.

— Nem baj — hallom mögöttem —, a játék nem kötelező!

 

Azóta reggelenként tudom, egyes álmokat jobb felejteni.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 563 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"