Ez csak nekünk szól, banduklóknak, kiket a szerelmük hajt az els? fázisban. A második, mikor a szerelmünk a vérünkké válik. Isten velünk.
A hosszú, végtelen éjbe
A lábad
Tedd most csavargó, nem lehet
Bánat
A párnád helyén, hisz elj? a
Veled
A csupasz szerelmed el?zi
A Telet
És ha a véred folyik a csuklón
A végbe
Ne siránkozz,
Hisz végre
Örökre
melletted folydogál
szerelmed.
——————-
Kedves Máté,
az elütéseket javítottam,
de még faragd egy kicsit – verssé.
Ezer üdv:
Gyuri
Legutóbbi módosítás: 2009.09.09. @ 19:02 :: Pogány Gábor Máté