Bonifert Ádám : Miért megy át a csirke az úton? (4)

Költ?k is hozzászóltak a nagy dilemmához, akik nevüket is vállalták. Ezzel a vélemények közlését lezárjuk, a záró cikkben legközelebb magát a csirkét szólaltatjuk meg és összegezzük a közvélemény kutatás eredményeit.

 

Arany János:
Árva csirke áll magában,
a forgalmas út porában,
merre menjen, átjut-e majd,
vagy az útra tollat hullajt…

Ady Endre:
Az én apám reggelt?l estig
nevelt, hogy útra kelhessek,
az én apámnál nincs jobb kakas –
ha átjutok, kakas leszek!…


Batsányi János:
Vigyázó szemetek csirkére vessétek,
új korszak hajnalán zeng róla az ének,
?benne láthatod változás tartalmát,
az utat legy?z? bátorság alakját

 

Berzsenyi Dániel:
Hogy kakasra talála,
elindula utána,
vágyódva a szépre,
poros úton átjárva
jött egy szekér, megálla?
Nem s ez lett a vége….


Csokonai Vitéz Mihály:

Megy a csirke át az úton,
jön egy fergeteg,
s kedv, remények, trillák,
Isten veletek.

 

Gyóni Géza:
Csak egy rövid percre küldjétek el ?ket,
a száguldozókat, durva vakmer?ket,
csak egy percre – s akkor át tudok majd menni,
nem gázolnak el és nem fognak megenni!

Illyés Gyula:
Honnan jössz csirkém? Kérdezik sokan,
és bizonytalan tekintetek néznek,
pedig nem az fontos, honnan jöttél,
hogy hová mész – csakis ez a lényeg!

 

József Attila:
Nincsen apám, se anyám,
átjutok-e, nagy talány,
tojáshéjam elveszett –
egyszer mégis átmegyek!


Kassák Lajos:

Sötét felh?k, langyos szell?,
poros út, magányos csirke,
mégis hiszem, egyszer elj?
az átkelés biztos vége.

Kosztolányi Dezs?:
Lenge lény, aki sz?, holdvilág mosolya,
kis állat, hosszú út, tétova, tétova,
ó a “cs”, ó az “i”, ó az “r” s a többi,
azt mondja, ? csirke s ezt el is kell hinni.


Kölcsey Ferenc:

Ó, sors, áldd meg a csirkét
kedvvel, bölcsességgel,
megb?nh?dte már e lény,
hogy simán átérjen.
Balsors helyett jó sorsot,
hadd nyerjen el végre,
magyar csirke, magyar úton,
ha átér, megérte.

 

Pet?fi Sándor:
Ej, mi a k?, csirkelány?
Csak ácsorog tétován?

Talpra csirke, itt az id?,
az úton egy szekér se j?,
itt maradsz, vagy átmész félve,
ez a kérdés, döntsd el végre!

 

Vörösmarty Mihály:
A csirke ül hosszú, méla lesben,
les egy csöndes szünetet az úton,
mert vár reá, a túlsó egyenesben,
egy szép kakas a szomszéd hentespulton.

 

Ismeretlen amat?r költ?/1:

Hozzá szólok, ha kérdez,
a névtelen csirkéhez,
nem tudjuk, hogy mit érez,
ha elér úthoz, térhez.
Átmenni? Szíve vérez,
s ha egy kocsi sem fékez
megtér teremt?jéhez…


Ismeretlen amat?r költ?/2:
Mért megy át? Mert tyúkesz?,
nem tudja, hogy mindegy hol van,
hiszen nemes küldetését
itt is, ott is betöltheti,
kirántott lesz, vagy jó pörkölt,
a tojásból ezért kelt ki,
de ha kocsi átmegy rajta,
összetörve, lelapítva
aligha lesz finom étel.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.