H.Pulai Éva : 1862. július 14-én született Gustav Klimt

ââ?¬Å¾Klimt valóban kiérdemli a kor zsenije címet és aki egyszer rákap az ízére többé nem szabadul s nem is akarhat.ââ?¬Â

 

GUSTAV KLIMT – Mahler 1 – Adagietto (symph.5)

http://www.youtube.com/watch?v=DDZXUPi-6OQ

 

 

Gustav Klimt (Baumgarten (Bécs), 1862. július 14.Neubau (Bécs), 1918. február 6.) osztrák fest?m?vész, a szecessziós stílus egyik legismertebb képvisel?je.

 

Élete

 

1862-ben született egy Bécs környéki faluban egy 7 gyermekes család sarjaként. Apja aranym?ves volt, cseh származású. Szülei 14 évesen beíratták az Osztrák Császári és Királyi Iparm?vészeti Iskolába, így 1876 és 1883 között ott folytatta tanulmányait. Az iskola a kontinens els? modern polgári intézménye volt. A díszelemek rajzolását plasztikus és síkornamensek vagy iparm?vészeti tárgyak alapján, az alakokét gipszmásolatok és mintarajzok segítségével gyakorolták. Klimt öccsei szintén ebbe az iskolába jártak, Georg szobrász és ötvös lett, jó néhány keretet tervezett fivére festményeihez.

 

Apja és Ernst öccse 1892-ben meghalt és Klimt depresszív hangulatúvá vált, mely festészetében is többször visszatért.

 

1893-ban Magyarországon járt. 1897-ben néhány társával megalapította a „Vereinigung bildender Künstler Österreichs Sezession” nev? egyesületet, amelynek 1899-ig az els? képvisel?je volt. 1906-ban megalakult az Osztrák Képz?m?vész Szövetség, amelynek 1912-ben ? lett az elnöke. 1910-ben részt vett a Velencei Biennálén. 1913-ban Münchenben, Budapesten és Mannheimben is volt kiállítása.

 

1917-ben a miniszter négyszer is elutasította kinevezését rendes tanárrá, ugyanakkor a Bécsi Képz?m?vészeti Akadémia tiszteletbeli tagjának választotta.

 

Szinte az utolsó pillanatig dolgozott, 1918-ban agyvérzés érte, majd elkapta a spanyolnáthát, és február 6-án – számos befejezetlen m?vet hagyva maga után – tüd?gyulladásban elhunyt.

 

 

M?vészete, m?vei

 

Klimt korai m?vein jól látható, hogy a szigorú, m?vészettörténeti példaképekhez és mintákhoz igazodó képzés, valamint az elmélyült, sokoldalú technikai tudás teremtette meg a kés?bbi fejl?dés alapját.

 

„…Míg Klimt festményein a színek f?szerephez jutnak, addig rajzairól minden dekoratív elemet tudatosan szám?z: az egyetlen ami, megmarad az a n?i test szépsége és titka. A közönségnek szánt világhír?vé vált festményein és nagyméret?, dekoratív alkotásain Klimt a n?i testet szinte mindig álló helyzetben ábrázolta, istenn?i tartásban, akiknek alakját tobzódó gazdagságú ruhák, ékszerek borítják, többnyire kalapot, sálat viselnek, csak sejtetve szépségüket. Ezzel szemben rajzain a modellek elementáris er?vel jelenítik meg, minden szégyenérzetet félretéve, a n?k szexuális vágyait, az odaadás, a befogadás és az egyesülés pillanatait. 

Ceruzájának finomsága képes egyszerre visszaadni a test hajlatainak és lágyságának szépségét, de a szexualitás igényének, beteljesedésének minden keménységét is. Klimt igazán nagy m?vész, mert a rajzok hangsúlyozott erotikája ellenére egyetlen képén sem lép át az obszcenitás vagy a pornográfia területére, igazán magas szint? rajztudása és páratlan m?vészi finomsága olyan harmóniában tartja ezeket a leheletfinom alkotásokat, amely sem a férfiak n?kbe vetett ösztönös tiszteletét, sem a n?k érzékenységét nem sérti.”

(©Cserba János)

 

Tanulmány a Beethoven-fríz
Bujaság alakjához,
1898, kréta, papír, 45×31,3 cm

 

A kezdetek

 

1886 és 1892 között testvérével Ernst-tel és Franz Matsch-csal létrehozták a „Maler-Compagnie”-t, amelynek keretén belül a következ? m?veket alkották:

 

  • Burgtheater (1888): A díszes lépcs?k (a jobb oldali a „Kaiserstiege”, azaz császári lépcs?, melyet eredetileg csak a császár használhatott, a másik az „Erzherzogstiege”, mely a többi Habsburgnak volt fenntartva) fölötti mennyezet olajfestményei Gustav Klimt, Ernst Klimt és Franz Matsch alkotásai. Az egyik képen, amely Molière Képzelt beteg cím? darabjának egyik jelenetét ábrázolja, a három m?vész magát is megörökítette. A Burgtheater néz?terének készítése során a 19. századi polgárság szellemének és ízlésének megfelel? portrét kellett készítenie a közönségr?l. Bécs város tanácsa bízta meg, hogy fessen képet a lebontásra szánt színház néz?terér?l. A festmény nemcsak a bels? teret ábrázolja fényképszer? h?séggel, de Bécs el?kel? társadalmát is. Ennek köszönhette Klimt (a császári díj odaítélésével) hírneve megalapozását. A portrétanulmányokhoz gyakran használt fotográfiát, de a kollektív arcképen önmaga reprezentánsaként lép elénk a közönség. A képen megörökített emberek magukra akartak ismerni: ez volt a kép funkciója.
  •  
  • A M?vészettörténeti Múzeum (Kunsthistorisches Museum) lépcs?háza (18901891) : A múzeum homlokzatát díszít? plasztikák, akárcsak a freskóciklusok a kulturális haladás diadalmenetét jelenítették meg, dics?ítve a történeti fejl?dés kiemelked? szakaszait.

További alkotásai

 

  • Globe Színház, London
  • Dionüszosz oltára
  • Taorminai színház  

Színház Taorminában

1868-88

Museum:  Burgtheater Wien Location: Vienna, Austria

Unique URL: http://www.terminartors.com/klimt-gustav/theater-in-taormina-3042-p

 

  • Vénusz oltára

Falfestmények

 

Ezek zsánerszer? történelmi képek (Historienbilder), amelyek életh? és történelmileg pontos részletek sokasága révén jelenítették meg a múltat.

 

Egyiptomi m?vészet

Görög antikvitás

Olasz reneszánsz

Római és velencei quattrocento

Idill

Fabula (1883)

A szobrászat allegóriája (1889)

A zene I. (1895)

 

A szobrászat allegóriája

1889 (1896-ban is készített egy hasonló cím? képet)

 

 

  • Szerelem (1895): Els? képe, melyben a kett?sség megjelenik. Egy egyszer? zsánerképet jelenít meg furcsa álomvilágba burkolva. A szobalány megesését ábrázolja. Fölül jelennek meg azok a figurák, melyek a múlandóságot jelképezik: betegség, halál, ?rület. Látomásokként fogalmazza meg ?ket. Ezek a figurák a zsánerképet kozmologikus emberiség-ábrázolássá tágítják ki. A Szerelem széles, festett kerete formai feszültséget teremt az üres tér és a s?r? képfelület között: rajta keresztül pillantjuk meg a voltaképpeni festményt. Az allegorikus mellékalakok néz? módjára figyelik a színpadon álló szerelmespárt.

 

  • Schubert a zongoránál (1899): Magánrendelésre készült, egy gyáriparos bízta meg palotája három szobájának bels? dekorációjával. Ide készült ez az úgynevezett sopraporta (ajtó fölötti fa burkolatba foglalt kép). A gyertyafényekkel létrehozott effektus impresszionista jelleget kölcsönöz a képnek, egyedül a h?en megfestett Schubert portré áll – a historikai realizmus utolsó maradványaként – ellentmondásban az impresszionista fénykezeléssel.

 

A századfordulón újjáéledt a mítoszok szerepe, fontos lett az oktatásban is. Ám a régebbi korokhoz képest átalakult a figurák szerepe és jelentéstartalma. Több emberi tulajdonsággal ruházták fel az isteneket. Még a pszichológiára is kihatott a mítoszok újjáéledése: például Freud sok betegség leírásához az antik figurákhoz fordul.

 

Pallasz Athéné

 

  • Pallasz Athéné (1898): A korban oly divatos femme fatalet ábrázolja Pallas Athéné formájában. Ebben a korban a n?i emancipáció igen elterjed?ben volt, és emiatt jött divatba az ilyen n?típus. A n?t negatív színben tüntették fel. A kép kerete domborított rézb?l készült, melyet bátyja csinált Klimtnek. A kép formája négyzet, mely kés?bb fontossá válik Klimt m?vészetében. A bölcsesség allegóriája kemény, férfias, félelmetes. Kompozíciója aszimmetrikus. Közeli kivágást alkalmaz, egy kicsit alulnézetb?l ábrázol. A n? titokzatosságát a maszk hangsúlyozza, itt kezd?dik el az a toposz, ami a n?t, mint titkok tartójának véli felfedezni. A kezében nem egy Niké szobrot tart, hanem egy élni látszó Meztelen Igazságot. Másik kezében fáklya van. Orans tartása imádkozására enged következtetni.

 Nuda Veritas (1899)

 

 Judit I. (1901): Az els? Judit témájú képe. Ekkoriban elterjedt volt Judit témája, Oscar Wilde és Moreau is foglalkozott vele. Kéjvágyó és erotikus n?. N?i petesejtet ábrázoló lepelbe van burkolva. Itt is alkalmazza a közeli kivágást és az enyhe alulnézetet. Modellje egy zsidó asszony volt. Hevült szexuális töltést lehet felfedezni, ahogy a n? a levágott fejbe ujjait mereszti. A díszít?motívumok miatt úgy t?nik, mintha Judit feje is le lenne vágva.

 

Judit I.

 

 Judit II. (1909): Sokan Salome-nak is hívják, mely egyfajta elfojtási aktusra vezethet? vissza. Judit Salome-tól eltér?en saját kezével oltotta ki a férfi életét. Görcsösebb n?. Kezei olyanok, mint egy macskakarom, oroszlán, ragadozó. A n?i és a férfi ivarsejteket lehet felfedezni ruháján.

  • Fakultás-képek (1900): Vászonra festette ?ket a bécsi egyetem számára. Csak az Orvostudomány maradt fenn, a Filozófiát és a Jogtudományt az Immendorfi kastéllyal együtt 1945-ben az SS csapatok felgyújtották. 1894-ben az oktatásügyi minisztérium azzal bízta meg Klimtet, hogy készítsen mennyezetfreskókat az új egyetem aulájába: a fakultások (vagyis az egyes tanszékek) allegóriáit. Már a tervek is éveken át tartó, nyilvános vitát váltottak ki. A téma „a fény gy?zelme a sötétség felett” a racionális tudományok és társadalmi hasznosságuk apoteózisát, igazolását és dics?ítését óhajtotta kifejezni. Ám a három képen, amellyel megbízták, Klimt határozottan megtagadta a racionális világszemléletet.
  • A filozófia: Bal oldalt az emberi folyam látszik, melyben végigvonulunk a születést?l a halálig. Hatása felfelé emelked?, ez a felfelé emelkedés több képén is vissza fog térni. Jobb oldalt a világ rejtélyes arca látszik. Inkább egy n?i figura ez. Alul egy korabeli hölgyet lehet felfedezni. Az emberiség folyamként való felfogása Schopenhauer filozófiájára utal: minden ember egy biológiai folyam része. Klimt eredetileg egy körforgást akart. A kép felháborodást keltett 77 professzorban, akik követelték, hogy a m?vet semmisítsék meg. Csak 12 professzor állt ki a kép mellett.
  • Az orvostudomány: Itt is jelen van az él? folyam. Megjelenik benne a születés, az öröm, a szenvedés, az extázis, mely egészen a halálig vezet el bennünket. Hügieia a gyógyítás istenn?je felénk fordul, de nem pozitív er?ként jelenik meg, inkább az orvostudomány tehetetlenségét lehet benne felfedezni.
  • A jogtudomány (1904): Nekünk háttal, alulnézetb?l egy teljesen kiszolgáltatott, b?nös figura áll. Fent vannak az igazság, a törvény és jog istenn?i. A Jogtudomány sem áldásos társadalmi intézményként mutatja be az igazságszolgáltatást, hanem drasztikus szexuális ambíciókkal telített, büntet? és bosszúálló hatalomként. A figurát körülfogja egy polip. Több pszichológus azt állítja, hogy a polip az oresztészi anyagyilkosság jelképe, melyben a férfi fél a kasztrációtól.  

Klimt az ?t ért támadásokat igencsak megszenvedte, válaszképpen a kritikusoknak más képeket festett.

 

Vízsodrás (1898)

Sell?k (1899): A n?k, mint gonosz madárszer? él?lények jelennek meg.

 

 

 Aranyhalak (19011902): A kép a kritikusainak készült. Az el?térben lev? n?i alak a néz?re mereszti hatalmas fenekét és kihívóan néz át válla fölött.

 

Vízikígyók I. (1904)

Vízikígyók II. (1902)

Beethoven fríz (1902): Jellegzetes provizórikus alkotás. A szecesszió-házba készült, középpontjában egy Max Klinger szobor áll. A szobor Beethovent, mint lángészt mutatja be.

 

Ha valaha is volt példa a kollektív nárcizmusra az ez volt: m?vészek (a szecesszió m?vészei) dics?ítettek egy m?vészt (Klinger), aki maga is a m?vészet egyik héroszát (Beethovent) dics?íti.”

Klimt festménye is ezt az épületet díszítette, olyan dekorációnak szánták, amely a vezéreszmét kívánta szemléltetni és érthet?vé tenni. A képek Beethoven 9. szimfóniájának hatására készültek. A megfelel? effektusok érdekében tapétaszöget, tükördarabokat, gombokat és csiszolt üvegbizsut is felhasznált. Központi témája a gyenge emberiség megváltása a m?vészet és a szerelem által. Jelenetei:

 

  •  
    • A boldogság iránti vágyakozás: Ez a nyitójelenet
    • A gyenge emberiség szenvedései
    • Könyörgései a felvértezett h?shöz
    • Boldogság iránti vágyakozás enyhet lel a költészetben
    • A m?vészetek átvezetnek bennünket ama eszményi birodalomba, ahol egyedül lelhetünk tiszta örömre és tiszta boldogságra
    • A mennyei angyalok kórusa: A zárójelenetben nem az emberiség megváltását látjuk, hanem csak a h?sét. E h?s pedig nem aktív felszabadító, hanem szenved? alak maga is: a férfi nem hozza a megváltást, hanem keresi. A kép középpontjában egy pár áll, a h?s levetette páncélját és egy n?t ölel át. A hátulnézetb?l ábrázolt akt férfiassága szinte teljesen betakarja a n?t, s mivel ennek arca sem látható, mindkett?jük egyénisége rejtve marad a néz? el?l. A pár lába köré kék fonalak szövedéke tekeredik, mint valami bilincs.
    • Ellenséges hatalmak: A gigász, lányai a 3 Gorgó és Kéjelgés, Paráznaság és Mértéktelenség. A sorozat leger?sebb darabja. Az ellenséges hatalmak, akinek ellent kell állni, valamennyien n?nem?ek, kivéve a fenyeget?nek ható szörnyet, Typhoeust. A n?k ábrázolása rút, taszító, agresszív, szexualitásuk csak fenyeget? mivoltukat érzékelteti. A n? féktelen, zabolátlan ösztön-természetének az allegóriái ?k. A jól felvértezett h?s, akit tiszta és erényes n?k indítottak útnak, azzal jut közelebb saját megváltásához, hogy eltaszítja magától a n?i ösztöntermészetet. Agresszív és fenyeget? oldalait a n?re vetíti és terheli át.

Tájképek

 

1901 körül erd?képeket és párás vízfelületeket festett. Kés?bb 1905-t?l inkább a zárt kertek foglalkoztatták. A tájképek egész életén átívelnek. Tájképeiben mindig négyzet alakú vásznat használt. A jelenetet mindig felülnézetb?l mutatja be. A képek olyanok, mintha minden irányból továbbfejleszthet?ek lennének. Jackson Pollock-i alakíthatóság ez. A kép így a végtelen egy darabja lesz. Technikája alapvet?en pointilisztikus, de Klimt-et nem a fény felbontása, hanem a dekoratív felületképzés ösztönözte. Hangulatuk misztikus és varázslatos. Embert sohasem ábrázolt a tájban. Képei:

 

 

A kammeri kastély az Atter-tó partján

 

  • Es? után (1899)
  • Sziget az Atter-tavon (1901)
  • Bükkerd? I. (1902)
  • Nyírfaerd? (1903)
  • Virágzó rét (1906)
  • Parasztház nyírfákkal (1900)
  • Falusi kert napraforgókkal (1905)
  • Pipacsmez? (1907)
  • A kammeri kastély az Atter-tó partján (1908)
  • A kammeri kastélypark fasora (1912)
  • A park (1910)
  • Almafa I. (1912)
  • Almafa II. (1916)
  • Falusi kert feszülettel (19111912)
  • Kerti út tyúkokkal (1916)
  • Parasztház Fels?-Ausztriában (1911)
  • Malcesine a Garda-tó partján (1913)
  • Unterach az Atter-tó partján (1915)
  • Templom Unterach-ban (1916)
  • Unterach-i házak (1916)  

 

Helene Klimt

Portrék

 

Sokszor lelki problémákkal küszköd? n?i figurákat jelenít meg. Az arany háttérbe szinte bele vannak préselve. Jobbára az elkényeztetett, kifinomult el?kel? nagyvárosi réteg volt az, amellyel Gustav Klimt portréi révén kapcsolatba került. Legtöbbször a gúnyos vagy fásult, a szellemiek iránt közömbös dámát látjuk a képein, aki jelent?snek és elb?völ?nek szeretne tetszeni. Felt?n? a portrékon a határozott térkompozíció hiánya, kivételt képez Sonia Knips arcképe, ahol a n?alakot egy kert terébe komponálja. A többi portrén a helyszín térkijelölése helyett címerszer?en szerkeszti bele az alakot a képfelületbe: a különféle ornamens felületek mintegy a képháttérbe szám?zik az ábrázoltakat, s e háttérb?l válik ki naturalisztikusan az arc és a kéz. Gyakori még az arcot er?teljesebben kiemel? ornamensforma, amely glóriához, koronához vagy fejdíszhez hasonlatosan fogja körbe. Az aurát er?síti egyebek között az alulnézet, amely megmagasítja az alakot. A portré így a méltóság egy formájává válik, s az ábrázoltakat ranggal ruházza fel. Ez néha a portré visszautasításához is vezetett. Ezek az arcképek mégsem annyira arcképek, mint inkább „jelmezek”, amelyek irreális szerepbe állítják az ábrázolt n?ket. Királykisasszonyok ?k, jobb és finomabb világokra valók. M?vei:

 

 

Egy n? portréja

Portrait of a Lady (unfinished)

1917-1918

Museum:  Lentos Kunstmuseum Linz

Location: Linz, Austria

Unique URL: http://www.terminartors.com/klimt-gustav/portrait-of-a-lady-unfinished-30486-p

  

Hölgyportré (1894)

Joseph Pembauer zongoram?vész (1890)

Josef Lewinsky, a színész (1895)

Hölgy kandallónál (1897)

Sonja Knips (1898): Klimt, mint portréfest? kedvelt volt a nagypolgárság köreiben. A képen egy el?kel?, intelligens hölgyet ábrázol. Bels? téri atmoszféra lengi át, ám konkrétan nem jelez szobát vagy padlót. A n? egy könyvet tart a kezében.

Serena Lederer (1899): A n?, mint karcsú dáma jelenik meg, ám köztudott volt, hogy kövér volt. A kompozíciójában Whistler hatását lehet felfedezni.

Maria Henneberg (1901)

Emilie Fl?ge (1902)

Margaret Stonborough-Wittgenstein (1905)

Adéle Bloch-Bauer I. (1907): Mozaikfestészeti stílus. Ikonba foglalt Madonna ?. A képen díszít?motívumként megjelennek kett?s-spirálok, melyek a mükénéi m?vészetb?l eredeztethet?ek.

Adéle Bloch-Bauer II. (1912): Kései képe. Váltani akart Klimt. Itt zaftosabb fest?i elemeket használ.

Fritza Riedler (1906): Barátn?je volt, aki egy divatüzletben dolgozott. Csak az arc és a kéz jelenik meg realisztikusan.

Hölgy kalapban, tollas boával (1909)

Méda Primavesi (1912)

Eugénia Primavesi (1913-1914)

Johanna Staude arcképe (1917)

A táncosn? (1916)

N?i portré

 

 

Adéle Bloch-Bauer I.

1907

 

Elkezd filozófiával foglalkozni. Azt kutatja, ami minden emberben közös. Természeti és biológiai közösséget fedez fel: születés, betegség, öregség, halál. Ezeket a fogalmakat n?i figurákként fogalmazza meg következ? alkotásain:

 

A három életkor

 

  • A három életkor (1905): A középkor óta népszer? téma. Er?s kontrasztokra épít. A n?i vágy elvágásával a felfelé emelkedés érzetét kelti. A háttér fekete, továbbá van egy vízt?l pusztuló fal, mely az absztrakt expresszionizmus el?képeként is felfogható. Az öregasszony figurája felháborította az embereket. A háttérben rákos daganatok duzzadoznak. A fiatal n?i figurára rátelepedik a kék lepel, mely a halált szimbolizálja.

„Egyid?ben látni és láttatni az emberi élet metamorfózisát, ez az egyik legnagyobb csoda, amire a m?vészet képes – és a látvány inkább szokatlan, semmint fenyeget?. A világi madonna, mint az anyaság, a gyermek, mint a születés szimbóluma, merenghetnénk is felettük zavartalan békességben, ha az az öregasszony ott nem állna, elfordulva már mindent?l és mindenkit?l, el?z? életeit?l, t?lünk, el az egész világtól… Aligha lehet kétséges, hogy a Halálra figyelmezteti önmagát, a világot és a mindenkori szemlél?t – a Halálra, melyben mindenki egyenl?vé válik…

 

És ha már összeolvad a három alak képzeletünkben, lassan eszünkbe jut két fogalom, b?n és ártatlanság, a szereposztás kezdetben nyilvánvaló, de aztán az is el-elmosódik, hiszen miért lenne feltétlenül ellentéte a gyermeki ártatlanságnak az öregasszony b?nössége, s vajon a kett? közül melyik jellemzi inkább az anyát, aki életet ad a halálnak?”

Kocsis Péter

  

  • Remény I. (1903): Várandós anyát látunk. Azt viszont nehéz eldönteni, hogy prostituált e vagy egy rendes anya. Körülötte a halál és betegség. A terhes test íve is ornamenssé válik. A kibontott vörös haj, amely Klimt számos képén kísér?jegye az erotikus, a fenyeget? n?nek, itt is megjelenik, ám a szexuális sugárzást kioltja az ornamentalizálás. 
  •  
  • A terhes n? (Remény II.) (1907-1908): Még egyszer feldolgozza a terhes n? témáját, jelent?sen megváltoztatva az ábrázolás eszközeit és a szimbolizálás formáját. Lemond a keskeny téglalap alakról és a négyzetet választja. A terhes n? itt szoborszer?en hat, s szorosan magához vonzotta allegorikus kíséretét: a halálfej közvetlenül terhes ölén ül, míg a n?i fejek alvó-imádkozó pózba dermedtek. A f?alak tekintetét ezúttal elfordítja és teljesen magába mélyedt. De ami a f?, ez már nem aktkép.
  •  
  • A csók (1908): Keletkezése Klimt arany-korszakának idejére esik, amikor a m?vész különösen sok aranyfestéket és valódi laparanyat használt képeihez. Az ekkor született alkotások népszer?sége az arany festészet-idegen anyagával függhet össze. Négyzetes kép. Nagy sikere volt, az állam meg is vette. A kép a szerelem oltárképe. A két figura szögletesen kapcsolódik össze. A n? térdel, a férfi olyan, mintha állna. A férfi feje úgy mered a n? feje felé, mint egy fallosz. A ruházaton fel lehet fedezni a n?i méhet és a férfi nemi szervét. Térbeli bizonytalanságba helyezi a párt, amit az is hangsúlyoz, hogy egy szakadék szélén állnak. A férfi ruhája szögletes mintákkal teli.

 

Danaé

1907-1908

Technique: Oil on canvas

Museum:  Private collection

Location: Vienna, Austria

Unique URL: http://www.terminartors.com/klimt-gustav/danae-30461-p

 

  • Danaé (1907-1908): A n?i nemiség er?sen hangsúlyozva van. Egy n?t látunk orgazmus közben. Vaskos combja van. Felfedezhet? a „n?i test, mint az élet titka” c. toposz. A m?vészet története során a legnagyobb fest?k választották témául Danaé mítoszát, a lányét, akit Zeusz aranyes? képében tett magáévá. Klimt szám?z a képr?l minden narratív és id?leges elemet, s helyette a nemzést – amelyb?l a mítosz szerint Perzeusz született – ábrázolja id?tlen pillanatként. Az attribútumok csak jelzésszer?en kaptak helyet. A kanyargó körvonalú forma és az ornamens mindenestül a kép erotikus töltését szolgálják. Az érosz ikonná lesz. Itt is álom és alvás keríti hatalmába a személyiséget, ezáltal lehet?vé válik, hogy a néz?t?l függetlenedve ábrázolja Danaét. Danaé a saját testén kívül szám?zött minden egyéb szerelmi objektumot.
  • Halál és élet I. (1908): A halállal szemben sodródó emberi figurák gúlákba állnak össze. Mellettük kék lepelben a halál alakja áll. A haláltánc m?vészettörténeti hagyományából táplálkozik. A magába záródó, összegömbölyöd? embercsoportot feszültségteljes formai kompozícióba állítja szembe a halállal. A kompozíció két elemét sem gesztusok, sem mozdulatok, sem tekintetek nem kötik össze egymással. A feszültséget éppen a kommunikáció hiánya hozza létre, valamint a kép világos formai tagolása, amely jókora üres felületet hagy szabadon az alakok között. 
  •  
  • Halál és élet II. (1916): Az el?z?höz hasonló kompozíció.  

Kései képek

 

A kései képekben bizonyos mértékig az aranykorszak emberiségképeinek, a nagy ciklusoknak és allegóriáknak a folytatásait fedezhetjük fel: Klimtet megint az élet körforgása foglalkoztatta. Végképp elmarad minden utalás a társadalmi történésekre és intézményekre. Hiányzik minden ikonográfiai elem, ami az értelmezést segíthetné, és mert az alakok között sem fedezhet? fel cselekménybeli kapcsolat, ezért nem egyszer? feladat megfejteni a képek üzenetét.

 

Fekv? akt, összekuporodva

1912-1913

Élete utolsó kor

szakában burjánzó módon festi a n?ket. Ezúttal elt?nt mindenféle irodalmiasság.

 

  • Szerelmespár (1914)
  • Maszturbáló n? I. (1916)
  • Maszturbáló n? II. (1914)
  • Gyermek (1917): A gyerek színes textíliákba bugyoláltan jelenik meg.
  • A mennyasszony (1917): A képnek általánosan körvonalazható a jelentése: az alakok egyfajta biológiai-természeti, erotizált állapotba olvadnak bele, amelyben nincs helye többé konfliktusoknak.
  • Ádám és Éva (19171918): A férfit olyan rejtekez? alakként ábrázolja, akinek érzései nem láthatóak, s akinek minden cselekvési lehet?sége megsz?nt.

Küls? hivatkozások

 

További m?vei: http://www.terminartors.com/klimt-gustav/paintings-1-304-a

 

 

Forrás:

wikipedia.org

artportal.hu

napvilag.net

Gottfried Fliedl: Gustave Klimt, a n? képében a világ, Benedikt Taschen, 1992, Köln

 

 

 

 

Gustav Klimt életéb?l 2006-ban film is született, John Malkovich f?szereplésével, melyet sajnos Magyarországon még nem mutattak be, az interneten azonban megrendelhet?. Malkovich és a rendez?, a chilei Raoul Ruiz már korábban is forgattak együtt: 1999-ben Marcel Proust önéletrajzi regényét, az Elt?nt id? nyomában-t vitték filmre, 2001-ben pedig egy romantikus drámán, a Vad lelkek-en dolgoztak közösen.

 

A “Klimt” története nem lineáris, a rendez? a korabeli atmoszférát is igyekezte megragadni, amely elválaszthatatlan a fest? m?vészetét?l. A szépség, a pompa és a színek ugyanúgy jellemzik e kort, mint az erkölcstelenség és a szifilisz. A filmben Klimt halálos ágyán fekve emlékezik vissza a korai 1900-as évekre, a fin de siècle korára, melynek uralkodó eszménye a m?vészet imádata és a szépség kultusza, valamint a konvenciók elvetése volt. A fest? Klimt számára az erotika valójában egy filozófia kifejez?dése, amely az emberi lét reménytelen körforgását, enyészetbe veszését jelenti. Látjuk Klimtet m?termében, megismerjük anyját és elmebajban szenved? testvérét. A fiatal Klimt és a haldokló valójában ugyanúgy gondolkodik a világról: a m?vészet igazi forrása az élet szenvedélyes és örömökkel teli megélése.

 

Klimt
Rendezte: Raoul Ruiz
Zenéjét szerezte: Jorge Arriagada
F?bb szerepekben: John Malkovich, Veronica Ferres, Saffron Burrows, Stephen Dillane, Sandra Ceccarelli
Gyártási év: 2006
M?faj: dráma
Hossz: 97 perc
A forrás hivatalos weboldal: www.klimtderfilm.at

 

 

Klimt-the movie

http://www.youtube.com/watch?v=4KV-BryRrDU

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1133 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva