Pakulár Erika : Költözés

Elmentek.
Bepakoltak a banános dobozba,
a csíkos szatyorba befért a tollasüt?
b?röndbe a Kosmodisk, retikülbe a hajpánt
csomagtartóba a kis kék gyerekkád,
az utolsó sörösüveget is visszaváltották,
a repedt lavórt a lomtalanítás vitte el,
a kovászosuborkát a szomszéd,
volt még hozzá egy kis oldalas
a zöldhalas tányéron -,
a bútorokat, megcímzett képeslapokat,
a lábost, a piros zománcost,
mindent elvittek.
A tepsi szélére égett almáspitéket,
a lepkehálót, a nevetést,
a centrifugaprogramra szédült szeretkezést,
a csattanást, a kamaszlány arcára
tévedt pattanást, a gyereksírást,
a gazdálkodj okosan!-t, a kacsát a h?t?b?l
csak úgy tokosan, a pudingot, a párkányon
h?l?t, a pingpongot, a régi hajsüt?t.
A vasárnapi ebédet, a paplan alá bújt
esti meséket, a lugasban hajnalig borozást,
az ordítozást, a kibékülést,
a zárt ajtók mögötti rezdülést.
A lábát borotváló Els?bálozót a verandán,
de randán nézett ki az a begyulladt sz?rtüsz?,
tetránnal kenegette, veregette vállát a napolaj.
Labda, nem rúg többé oldalamba,
a Horzsolttérd? nem rak kavicsot a zsebekbe,
nem pakol több maltert vakolat-sebemre
a Férfi, nem könyököl szememre a N?.
Lyukas szívembe nem töm tipliket,
kihúztak bel?lem minden szöget,
átnézték a fiókokat,
hagytak testemen ujjnyomokat,
majd törölték minden csókjukat.
A Legkisebb még visszaszaladt
az ugrálókötélért, ami a lépcs?n
maradt, csak a tet?m szakadt
majdnem bele, de azért tartottam magam,
hulló cserepeimmel integettem
a sarkon jobbra kanyarodó halottaim után.

Legutóbb szerkesztette - Pakulár Erika
Szerző Pakulár Erika 16 Írás
Körzővel kimért, krétapontosan szabályos én nem vagyok. Számban visszafelé peregnek kenyérmorzsa mondatok, s az ostya sem olvad.