Laura Alen : 31 étkezés után

A náthámra új gyógyszerkészítményt kaptam. Most annak mellékhatását szenvedem. Persze mindenr?l tájékoztatják a beteget: a dobozban, egy kétméter hosszú papíron. Okulásként továbbadom

 

… végül az orvos mosolyogva utánam szólt:

Várható némi mellékhatás.

Hazaérve elolvasom a tájékoztatót:

„Jóindulatú koponya?ri túlnyomás”

Mi?

Ez a barátságos zöld kapszula?

Ez kell nekem!

Oly lottyadt a fejem,

s benne minden gondolat,

frissíteni fogja az agyamat.

 

Aztán a leírásban megkeresem a n?knek szóló szöveget,

és egész jól ismertet

24-féle terhességi tesztet.

(na jó, ezeken a sorokon gyorsan átfutok,

lassan aggkorú vagyok)

Következ? rész:

„Általános m?ködési elégtelenség”.

Ett?l kicsit zavarban vagyok, nem értem.

Hmmm, nem fogok m?ködni?

Ez biztos kés?bb derül ki.

Idézem tovább:

„Rendkívüli reakciók allergiára”,

no de melyikre kedves gyártó?

vagy mindegyikre rendkívülivé és aktívvá válok?

„Máj és epeelégtelenség” jé.

Ezt hová tegyem,

eddig azt se tudtam, hogy van nekem.

„Vesem?ködési zavar” — nevetséges,

azzal a két babalakúval mi lesz,

fájni fog, vagy mégis, mi történik?

… és a „Zsíranyagcsere”? de én nem is eszem zsíros kenyeret,

s a zsír szépen lerakódik valahová,

persze jobb lenne, ha leapasztaná.

A „szemszárazság”, mint egyedüli mellékhatás

végre jól jönne,

de ez biztos nem jön be.

… hogy a „csöves csontok sem n?nek” tovább

(ez megint nem nekem szól,

erre megint indok az aggkor?)

 

 

Nevetnem kellene. Tényleg.

Várom, mi a lényeg,

hogy marad-e rajtam

még valami ép darab?

 

És akkor írja:

„nagykockázatú betegségek”.

Így.

Egy csokorba szedve.

Na, ezt nyeld le, kedves beteg, ha mered!

Vagy inkább nyavalyás maradsz.

Ha az náthám mellé ennyi bajt kapok,

akkor lecserélem

minden arcüregem.

         Nem is rossz ötlet!

 

Most itt abbahagyom,

mert épp a „Pszichiátriai tünetek” következnek.

Mit írhatnak ebben?

nagy leveg?t veszek, és csóválom a fejem…

      Ezek rajtam kísérleteznek?

Egy betegségért ennyi mindent kapni!

Praktikus lenne mindjárt koporsóméretet vetetni,

 — múltkor láttam a f?utcán egy reklámot.

 

… és már 20 napja szedem ezt a gyilkos zöld bogyót.

Csak túléljem a holnapot!

… már menni sem tudok,

kiújult a reumám,

plusz 30 fokban keszty?t hordok,

a lift felvisz ugyan az ötödikre,

még az ajtómig is eljutok nyögve…

 

Azt már el se merem képzelni,

hogy nézhetek ki:

vörös szemek, hulló haj,…

slampos mamuszban

viszem a vacsorám: azt a két zsák gyógyszert.

(Persze bevétele el?tt b?ven kell enni.)

 

Na, nem!

Ezt nem!… tovább akkor sem,

ha a gyógyszer egy vagyon,

(mindjárt kidobom)

Ezt nem szedem!

Megbántam.

Nem akarok meggyógyulni!

Inkább betegszabadságra megyek,

vegetálok a kertben,

egy árnyas fa alatt,

elalszom, felkelek,…

elhasználok mindennap

halomnyi zsebkend?t és

fél deci orrcseppet.

 

Jaj, de indulnom kell mindjárt

a reuma osztályra…

 

A patikus mondja majd megint:

„a melléklet tájékoztatót tessék jól elolvasni!”

… én viszont gyorsan akarok meggyógyulni.

 

 

       Hát ez a baj!

 

 

Legutóbb szerkesztette - Laura Alen
Szerző Laura Alen 0 Írás
Boldog az, aki lenni is tud, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndje, és titkok tudójává válik.