Kerekesné Varga Veronika : Szárazföld

 

Szemet huny a pillanat felettem,

feloldoz, szabadon enged,

mint hajót a kiköt?b?l,

kend?t lenget, ide-oda

könny? a mozdulat,

rám fúj egy nagyot,

és már könnyen olvadok

a végtelenbe.

 

A dal ottmarad.

 

Nem vagyok egyedül:

ábrándos cethalak, sirályok

tartanak!

Bámuljuk a sziklák

hasadékaiban az

örök szótlanságot,

ti kék selymeket láttok,

nekem csak áttetsz?

a remény, olyan,

mint a pára.

Sós, üres semmi.

 

Tovább kell menni,

most nem lehetek álmos,

mindent megtalálok

a parton, amit valakik

titokban elástak.

Várj csak!

A hangodat hallom,

azt, hogy sírsz,

nem látnak,

nem hallanak

mások.

Csak én.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kerekesné Varga Veronika
Szerző Kerekesné Varga Veronika 261 Írás
Sokszor írogatok kéretlenül.Most is bizonyosan éretlenül,Buzgón lelkesedve töretlenül,Néha eltalálom véletlenül.