Kavyamitra Maróti György : Kocsmadal

 

Rámzáródik ismét a nappal ablaka,

a benzinfüstös város, meg a kocsma ajtaja.

Fejemben egy dallam, lelkemben a semmi,

nyitom-zárom öklöm: nem jó hazamenni.

Mellettem egy öreg centizi a pénzét,

adnék neki fröccsre, de nekem sincsen annyi.

Itt épül a nyomor, itt pusztul a lélek,

itt végzem majd én is: de félek, félek, félek…

 

Csukódik a csapda, belül vagyok immár,

kriptám felesekb?l megépítve itt vár.

Okádj füstöt ablak, nyeljél ködöt ajtó!

Maradok – ki voltam – örök sereghajtó.

Szakadatlan vesztés, mámortalan mámor,

aki ide belép, bátortalan bátor.

Itt épül a nyomor, itt pusztul a lélek,

itt végzem majd én is: de félek, félek, félek…

 

Legutóbb szerkesztette - Kavyamitra Maróti György
Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.