A Honi Távirati Ügynökség jelenti.
„A Miniszterelnök, Szomszédország Miniszterelnökének a meghívására, ma kétnapos, hivatalos látogatásra Szomszédországba utazik. Útjára elkíséri a Gazdasági és a Kulturális Miniszter is.
Várhatóan kétoldalú megállapodásokat írnak alá, a két ország gazdasági, és kulturális együttm?ködésér?l. A Miniszterelnököt fogadja Szomszédország Államf?je is.”
(HTÜ)
A Határfalu melletti rét sosem látott látványosságra készült.
Tavaszvég volt, kora este, még világos. Csillogó, fekete luxusautók várakoztak a rét melletti úton. Rend?rök, sötét öltönyös, napszemüveges emberek jöttek mentek, fontoskodva. A falubéliek izgatottan lesték az eget, az a hír járta, hogy itt fog leszállni a Miniszterelnököt szállító helikopter.
A Nagykövetséget a Nagykövet, az Els? beosztott, és „természetesen” a Gépkocsivezet? képviselte. A Nagykövet magas, jó svádájú, ötvenes férfi, parlamenti képvisel? volt az el?z? ciklusban. De mivel pártja listáján nem kapott képvisel?i helyet, így a politikai alku tárgyává vált. Kárpótlásként Szomszédország nagyköveti posztjával kínálták meg. Eddigi rövid tevékenységén is látszott, hogy teljesen járatlan e téren. Szomszédország protokoll f?nökével beszélgetett.
Az Els? beosztott és a Gépkocsivezet? kissé távolabb, a nagyköveti autónál beszélgettek. Egy közös hétvégi piknik lehet?ségeit találgatták.
Az Els? beosztott fiatal, de már tapasztalt diplomata volt, több külszolgálat állt már a háta mögött. Ügyviv?ként, a Nagykövet érkezéséig, fél évig ? vezette a követséget. Jó humorú, harmincas évei közepén járó karrier-diplomata. Kedvelték a követségen.
A Gépkocsivezet? is régi bútordarabnak számított, mögötte is volt már külszolgálat. Magas, korán ?szül?, negyvenes évei végén járt. Az el?z? Nagykövettel nagyon jó kapcsolatot ápolt, ebb?l fakadt a kissé tartózkodó, h?vös udvariassága a Nagykövettel szemben. Inkább a posztot tisztelte, mint a posztot megtestesít? embert.
Halk, majd er?söd? zaj hallatszott.
A helikopter puhán ért földet, és szinte azonnal kilépett a Miniszterelnök és kísérete. Mosolyogva intettek az ?ket megtapsoló falubélieknek, lekezeltek a fogadóbizottsággal, és autóba szálltak. Villogó rend?rautók között indult a konvoj a F?város felé.
Másnap reggel s?r? program. Négyszemközti megbeszélés szomszédország Miniszterelnökével, plenáris ülés, a már el?készített szerz?dések aláírása, díszebéd. Kora este látogatás a Nagykövetségen. El?tte rövid pihen? a szálláshelyen. Minden percre pontosan kiszámítva. A Nagykövet természetesen minden programon részt vett, ahogy a protokoll el?írja.
Indulás el?tt a szálloda halljában beszélgetett a delegáció tagjaival, mikor odalépett hozzá a Gépkocsivezet?.
– Nagykövet úr! Indulnunk kéne, hogy a Miniszterelnök úr el?tt érjünk fel.
Lesújtó pillantás volt a válasz.
– Várj a kocsinál! Mindjárt indulás.
A Gépkocsivezet? elnyomott egy mosolyt, és kiment. ? már tudta a nyilvánvaló következményeket, a Miniszterelnök környezetében dolgozó kollégáitól hallott egyet-mást a Miniszterelnök humoráról.
Pontosan indultak, a Nagykövet autója a hatodik volt a sorban.
A Nagykövetség kapujával szemben megállt az autó, a kapuban a Hivatalsegéd mosolygott zavartan. A Miniszterelnök várakozóan nézett körül, mikor odaért a Nagykövet, megszólalt.
– Nos! Ha már a Nagykövet úr is befutott, akkor talán bemehetünk.
A Nagykövet elvörösödött, de csak nyelt egyet.
A Gépkocsivezet? meg magában mosolyogva szaladt utánuk, mert nem minden nap parolázik a Miniszterelnökkel.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.19. @ 08:47 :: Dékán András