Dékán András : Protokoll

Bármilyen egyezés megtörtént eseményekkel, kizárólag a véletlen m?ve.

 

A Honi Távirati Ügynökség jelenti.

 

„A Miniszterelnök, Szomszédország Miniszterelnökének a meghívására, ma kétnapos, hivatalos látogatásra Szomszédországba utazik. Útjára elkíséri a Gazdasági és a Kulturális Miniszter is.

Várhatóan kétoldalú megállapodásokat írnak alá, a két ország gazdasági, és kulturális együttm?ködésér?l. A Miniszterelnököt fogadja Szomszédország Államf?je is.”

 

(HTÜ)

 

A Határfalu melletti rét sosem látott látványosságra készült.

    Tavaszvég volt, kora este, még világos. Csillogó, fekete luxusautók várakoztak a rét melletti úton. Rend?rök, sötét öltönyös, napszemüveges emberek jöttek mentek, fontoskodva. A falubéliek izgatottan lesték az eget, az a hír járta, hogy itt fog leszállni a Miniszterelnököt szállító helikopter.

    A Nagykövetséget a Nagykövet, az Els? beosztott, és “természetesen” a Gépkocsivezet? képviselte. A Nagykövet magas, jó svádájú, ötvenes férfi, parlamenti képvisel? volt az el?z? ciklusban. De mivel pártja listáján nem kapott képvisel?i helyet, így a politikai alku tárgyává vált. Kárpótlásként Szomszédország nagyköveti posztjával kínálták meg. Eddigi rövid tevékenységén is látszott, hogy teljesen járatlan e téren. Szomszédország protokoll f?nökével beszélgetett.

    Az Els? beosztott és a Gépkocsivezet? kissé távolabb, a nagyköveti autónál beszélgettek. Egy közös hétvégi piknik lehet?ségeit találgatták.

    Az Els? beosztott fiatal, de már tapasztalt diplomata volt, több külszolgálat állt már a háta mögött. Ügyviv?ként, a Nagykövet érkezéséig, fél évig ? vezette a követséget. Jó humorú, harmincas évei közepén járó karrier-diplomata. Kedvelték a követségen.

    A Gépkocsivezet? is régi bútordarabnak számított, mögötte is volt már külszolgálat. Magas, korán ?szül?, negyvenes évei végén járt. Az el?z? Nagykövettel nagyon jó kapcsolatot ápolt, ebb?l fakadt a kissé tartózkodó, h?vös udvariassága a Nagykövettel szemben. Inkább a posztot tisztelte, mint a posztot megtestesít? embert.

    Halk, majd er?söd? zaj hallatszott.

    A helikopter puhán ért földet, és szinte azonnal kilépett a Miniszterelnök és kísérete. Mosolyogva intettek az ?ket megtapsoló falubélieknek, lekezeltek a fogadóbizottsággal, és autóba szálltak. Villogó rend?rautók között indult a konvoj a F?város felé.

    Másnap reggel s?r? program. Négyszemközti megbeszélés szomszédország Miniszterelnökével, plenáris ülés, a már el?készített szerz?dések aláírása, díszebéd. Kora este látogatás a Nagykövetségen. El?tte rövid pihen? a szálláshelyen. Minden percre pontosan kiszámítva. A Nagykövet természetesen minden programon részt vett, ahogy a protokoll el?írja.

    Indulás el?tt a szálloda halljában beszélgetett a delegáció tagjaival, mikor odalépett hozzá a Gépkocsivezet?.

    – Nagykövet úr! Indulnunk kéne, hogy a Miniszterelnök úr el?tt érjünk fel.

    Lesújtó pillantás volt a válasz.

    – Várj a kocsinál! Mindjárt indulás.

    A Gépkocsivezet? elnyomott egy mosolyt, és kiment. ? már tudta a nyilvánvaló következményeket, a Miniszterelnök környezetében dolgozó kollégáitól hallott egyet-mást a Miniszterelnök humoráról.

    Pontosan indultak, a Nagykövet autója a hatodik volt a sorban.

    A Nagykövetség kapujával szemben megállt az autó, a kapuban a Hivatalsegéd mosolygott zavartan. A Miniszterelnök várakozóan nézett körül, mikor odaért a Nagykövet, megszólalt.

    – Nos! Ha már a Nagykövet úr is befutott, akkor talán bemehetünk.

    A Nagykövet elvörösödött, de csak nyelt egyet.

    A Gépkocsivezet? meg magában mosolyogva szaladt utánuk, mert nem minden nap parolázik a Miniszterelnökkel.

Legutóbb szerkesztette - Dékán András
Szerző Dékán András 0 Írás
Sokan kérdezték, mkiért nem próbálkozom irodalmi portálon? Nos, íme.56 éves vagyok jókedvvel áldott, vagy vert, meg a sors.