Évek óta hódolok egy rossz szokásomnak, szombat és vasárnap délutánonként lepihenek egy-két órára. Békés, csendes szunyókálás, vagy elmélkedés, múltidézés lesz a dologból, miközben megpróbálom elaltatni lelkiismeretemet a lopott id? miatt. Néhány hete nem jön álom a szememre, csak az emlékek törnek rám, szinte mindig ugyanazzal a hevességgel. A kép, ami lassan tisztul, homályos és sejtelmes fényjáték, amelynek a hátterében az aranysárga szín? nap fénye, és a bizonyossággal felismert kocsiszín színes üvegtábláiról visszavert vörös, kék, sárga színek kavalkádja fest hamisítatlan vidéki hangulatot.
A kertben madarak csipegetik a lehullott magokat. A bokrok tövében tipegnek, id?nként szárnyukat próbálgatják menekülésre készen, a nyakukat nyújtogatják. A lánc végén megkötött kutya pihen, oldalára fekve, nagy fülét az égnek meresztve bele-bele hallgat a csendbe. Néha egy-egy kutya-társ ugatása hallik a távolból, idegent jeleznek elnyújtott, lusta vonyítással. Nagyon meleg van. A t?z? nap még magasan jár, és nem kecsegtet semmi jóval lassú vonulása, mintha maradna még, hatalmát fitogtatva. Rászórja perzsel? sugarait a torzs közt árnyékot nem lel?kre, a learatott búzatáblák örökké éhes lakóira. A magyar nyár varázslatos színekben pompázik. Illatos mez?k, és a pipacsoktól pirosra festett domboldalak között cikáznak a szorgalmasan gy?jtöget? méhek, édes nektárt keresve a porzók és bibék megszámlálhatatlan erdejében. A fák részegen egymásra hajolnak, úgy mutatják az erre téved?knek az uralkodó szélirányt. De most szell? sem rebben, csak a leveg? vibrálása látszik. Nem mozdul az ágakon a lomb, még az örökké zizeg?, ezüstös nyárfalevelek is szárazon és bénán csüngenek száraikon. Szomjas a természet, ihatna már.
Utazom az id?ben. A ház, amelynek lakója vagyok délutáni ábrándozásaim idején, gyerekkorom legszebb éveinek lakóhelye. Ma már nincs meg, lerombolták egykor, hogy helyet adjanak az újnak. A kocsiszín színes üvegtáblái, a kert gondoskodásra utaló rendezettsége, lakóinak békéje ma már csak emlék.
Magamhoz térek lassan, és ráeszmélek, itt szeretnék élni.
