Cs. Sz. Bélának
Felh?b?l, homályból
sárga búzaszálba,
vándoroltam onnan
f?szálba, rózsába.
Hullámer? emel?
Tenger-voltom támad!
Riadalmam földjén
szarvas-korom vágtat.
Végül ember lettem.
Hangtalan szavakkal
küszködöm a Napért,
fényrejt? magammal!
Fényrejt? magamból
fényévekre látva,
Naprendszer-anyánkból
tág galaktikákba…
Árvák vagyunk nagyon!
Erd?, csillagerd?!
Van-e Értelem-társ?
Merre a Teremt??
Múlásba hanyatlón,
értelem-bilincsben,
egyetlen látomás
lelkem ura: Isten.
Nemlétb?l életbe,
életb?l halálba…
Mese, álom, dallam,
örök csöndbe zárva.
Legutóbbi módosítás: 2009.05.01. @ 11:50 :: dudás sándor
