Karinthy Frigyes füveskönyve
„A humor a teljes igazság”
Állítólag Firenzéb?l táviratozott Budapestre, hogy „Meghaltam, kérek a temetésemre öt forintot.”
A humor nem az irodalomtörténet önálló m?faja, s Karinthynál sem az, hanem a filozófiájának, mint éremnek a másik oldala. Jól mondta Arisztotelész a Poetika c. m?vében, hogy ugyanazt a témát egy szerz?nek meg kell tudni írni tragédia, de komédia formájában is. Ezzel tágra nyitottuk a perspektívát, a publikációs mez?t, és nem érhet bennünket meglepetésként, hogy Karinthy 1914 és 1918 közt három jelent?s „humoreszk-kötetet” adott ki, annak ellenére, hogy a háború el?tti Így írtok ti kivételével még nincs egységes m?faji profilja. Még hosszú ideig a paródia, a travesztia m?faját keveri kabaréjelenetekkel. Fejl?dése abban áll Szalay Károly szerint, hogy kés?bb mérsékeltebben él a kabaré-komikummal, és ötletei megnemesednek. Egy-egy jellemábrázolásából tollán elmekórtani eset keletkezik.
Legjobb humoreszkjei szuggesztív er?vel örökérvény? típust teremtenek, gondoljunk a Tanár úr kérem diák- és tanárfiguráira, noha róla írta Babits Mihály, hogy ? volt a legkomolyabb írónk. Karinthy, mint a lágymányosi polgári sakkszakkör tiszteletbeli elnöke az Egész nevezet? földrajzilag-ontológiailag értelmezhet? tartományban a humor nevezet? vízummal járt s kelt szabadon, afféle világpolgárként. Titkos és mély összefüggését humora és fantasztikuma közt az örök igazság nyomozati jegyz?könyveiben találhatjuk meg.
Kitalálta, illetve megsejtette az adathalászatot mely permutációval megmutatja és megtalálja a megváltás igéjét a szavak tengerében, mert hitte, hogy az igazságnak nem a filozófia az egyetlen térfogata. Az ? humora a szike t?zpróbáját is kibírta. Nála minden másképp van, azaz maga az értelem válik görbe tükörré, s korillúziók gyilkosaként csalt el? a meglepett publikumból elismer? mosolyt, mert felfedni sejtette, hogy a humor nem más, mint intellektuális elemzés. Domonkos Mátyás írta róla, hogy Karinthy nem nevetségessé tett dolgokat, embereket, hanem meglátta a nevetségest, ahol lehet. Régi sejtése az irodalomtörténetnek, hogy a kortárs bécsi szatirikussal – Karl Kraus – való összevetése rehabilitálja ?t a nagy szatirikusok rangsorában. Egyedülálló fegyverténye Karinthynak azonban az, hogy ösztönösen választotta a paródia belülr?l bíráló m?faját (Szabó János).
Máig értelmetlen paradoxon, hogy az Így irtok ti sikere azonnal a defenzív parodista skatulyájába kényszeríti. Az Együgy? lexikon és a Görbetükör azonban kivezette ?t az irodalmi parodista zsánerszerepb?l.
A butaság elaludt, amikor ? munkához látott, s a hallgatást tette hallhatóvá. Hiába hordott vasbotot, életm?vét epigonok lopták szét. Mindig öreg volt és gyermek: az igazsággal golyózott.
Egy ízben Kárpáti Auréllal találkozott Karinthy a Rákóczi és a József körút sarkán.
– Rég láttalak Aurélkám – kezdte Karinthy.
– Most ritkán járok a Baross kávéházba.
– Na, jó, akkor majd én is ritkán fogok oda járni, hogy s?r?bben találkozhassunk – mondta Karinthy.
Kerekes Tamás
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:23 :: Kerekes Tamás afterman
