A nagyapám számomra ilyen ember volt. Berlinben született és órás volt. Amikor kiválasztotta Budapestet lakhelyéül, Angyalföldön a Mosoly utcában lakott. Az els? 40 évemben vele lehettem.
Emlékszel?
múltkor még születésnapodra összejöttünk,
találkozni veled,
néztél minket, mint filmet,
huncutul mosolyogtál ránk, neveletlenekre,
… már nem okítottál, ünnepeltünk… t?rted.
Emlékszel?
Te tanítottál magyar szóra, szigorúan, közben
menteget?ztél a lassan pörg? „r”-reden,
kértél gyakoroljuk, s csak nevettünk ezen?
És arra, … hogy pontos lány voltam, mert szepl?imet is
lepontoztad ötösre? Emlékszel?
Én emlékszem…
és arra is, mikor egy olvasztó napon, egy vaságyon vártál,
suttogtuk hogy „Gott liebt uns so sehr…”
énekeltél egy távoli dallamot
s hirtelen minden megfagyott
Emlékszem mindenre,
sokszor bevillannak mondatok, mozdulatok…,
Nem kell szégyenkezned miattam, Lieblinged vagyok!
… ha most néha óráshoz megyek, megérzem a spirituszég? illatát
könnyeim közt látom szemed
(még mindig nevet)
Legutóbbi módosítás: 2009.01.11. @ 19:42 :: Laura Alen
