Fecske Panna : Művésznő

Nyomtatás

Reggel, ha ébredek,

oly komolyan veszem magam,

megvetést sminkelek arcomra,

ajkam csupa mézízű

gúnykacaj,

tűsarkaim alá törpül a világ,

egérpiszok benne mind,

ki ujjaim nyalni nem áll,

bokámig sem ér.

– Hát meghallani? Ugyan ne már! –

Tartással libbenek a színre

megosztani a csórékkal,

mi most lelkem törvénye,

hallatlan, milyen hálátlan birka mind.

Gyöngyeim pazarlom csak,

hát dúlt lélekkel lépek tovább,

ajtóm mögött tükrömbe bújva

biztosítom önmagam:

nálam jobbat nem kap a

balga szolganép…