csurai zsófi : mindig ugyanaz

azt hiszem észrevétlenül

sz?rtelek ki a napok

egyhangúságából, lassan

mint a finoman perg?

tealevelet szokás.

azóta  megint sz?kül a tér

és elfeledett ujjnyomatokat keresek

az asztalon hagyott képeken.

 

vajon ezentúl mindig így lesz?

ennyire önz?n és egyedül?

 

és ha minden döntésem kárhozat volt

ami mélyen a valóság mögött

arcodról arcomra vetítette

az idill torz kuszaságát,

akkor is megérte.

 

mert azon az egy napon

csak engem szerettél.

Legutóbb szerkesztette - csurai zsófi