Éjszaka?

   

 

Az Angyal megállt az ágy mellett. Igazgatta zilált szárnytollait, visszakunkorodó inggallérját sikertelenül próbálta újra, meg újra lesimítani, göndör fürtjei kuszán meredeztek feje tetejér?l szerteszét. Világos zakóban volt, a zakó alól földig lógott hófehér, hálóingszer? leple. Kicsit zavartan nézte a takaró alatt hever? Ádámot. Meg volt hatva, mint ilyenkor mindig, ha a Kulcsot vitte valakinek. Igaz, kezd? lévén ez még nem fordult el? sokszor. Valójában ez volt az els? eset. Az ? els?, igazi kulcsos projektje. Tényleg a Kulcs! Hová is tette? Ja a kezében van.

Ádám kinyitotta a szemét. Mostanában nem aludt jól, egy éjszaka többször is felébredt. Az utóbbi id?ben furcsa feszültség járt szorosan a nyomában. Úgy érezte, mintha eltévedt volna, de nem csak elveszettnek érezte magát, hanem azt sem tudta, hogy ki is ? igazából. Kereséssel teltek a napjai. Felkapcsolta a kislámpát, hunyorogva körülnézett. Az ágy mellett halványan dereng? alakot nem vette észre. Az Angyal egy darabig szerényen, csendesen álldogált, majd amikor az ágyban fekv? fiatalember még mindig csak üres tekintettel meredt a semmibe, halkan, mintegy véletlenül elköhintette magát. A F?nök a lelkére kötötte, persze a Szabályzat is pontosan el?írta, hogy csak semmi er?szak, semmi direkt ráhatás, f? a célszemély Szabad Akarata. Úgy érezte, az a decens torokköszörülés még nem beleavatkozás a dolgok menetébe. Tudta jól, hogy a Nagy Tervben az már nincs megírva, hogy itt a szobában mi fog történni, azt a F?nök sem tudja el?re. Persze néhány szimulációt azért el?re lefuttattak. Hiába ezek a legújabb programok nagy segítségére vannak a menedzsmentnek.

– Na mi lesz – türelmetlenkedett az Angyal magában -, kezdünk vagy nem?

Ádám szeme végre kitisztult. Meglátta a jobb oldalán álló alakot. Az els? rátör? érzés a csodálkozás volt. Azon csodálkozott, hogy nem csodálkozik azon, hogy egy hús-vér!? angyal áll az ágya mellet.

– Segíthetek uram, …….öö kisasszony, ……..öö, szóval kicsoda maga?  Ez valami harmadik típusú találkozás vagy ilyesmi?

– Puff neki – bosszankodott az Angyal, igaz a munkaköri leírása világosan megfogalmazta, hogy a negatív érzelmek kerülend?k. Pedig milyen jól elképzelte, hogy mit fog mondani els?ként. Csiszolt, frappáns, égi mondatok voltak készenlétben. Sokáig válogatott a téma szakirodalmából, úgy érezte sikerült kihalászni a helyzet emelkedettségéhez, különlegességéhez legmegfelel?bbeket. De erre a prózai kezdésre, a kérdések ilyen özönére nem volt felkészülve. De nem véletlenül kapta meg végre annyi várakozás után ezt a megbízatást, rendelkezett elegend? kreativitással ahhoz, hogy a helyzethez alkalmazkodva eltávolodjon a sémáktól. Titkon még az is megfordult a fejében, hogy egyszer majd az ? szavait is mohón biflázzák az eljövend? id?k ifjú nemzedékei. Fel fog ? még kerülni a Krónika legfényesebb lapjaira.

– Túl sok kérdést tett fel – mondta a profik h?vös modorában, ugyanakkor ügyelt rá, hogy hangjában a megértés, a szeretet, a segít?készség felhangjai domináljanak. Ezek a pozitív hatások a kommunikációban, az el?írások szerint szorosan hozzátartoztak a cég imázsához.

– Menjünk sorjában – kezdte az Angyal. – El?ször is, hogy segíthet-e? Nem kérem, azért vagyok itt, hogy én segítsek – hangja megnyugtató volt. – Másodszor, ha megengedi, bemutatkozom, a Kulcs Hordozója vagyok. És harmadszor, ez itt nem egy harmadik típusú találkozás, hanem az Isteni Kegyelem Kiáradása elnevezés? kétezer év óta m?köd? sikeres projektünk. Persze tudom a nevét már rég meg kellett volna változtatni – tette hozzá még sietve, enyhe zavarban.

– Ez az egész egy kicsit kusza, de milyen legyen egy álom? – merengett magában Ádám.

Az Angyal rögtön reagált a gondolatokra. – Szó sincs itt álomról. Azért jöttem, hogy ezt a Kulcsot felajánljam. – Ádám felé nyújtotta kezét, tenyerében ott feküdt a Kulcs. A fiatalember némi tétovázás után elvette. Arany színe volt, a mérete egy normális kulcsnak körülbelül a kétszerese. Szerényen csillogott, h?vös volt a tapintása, jó volt kézbe fogni, ugyanakkor valami komoly fenség áradt bel?le.

– Mit csináljak én ezzel? – kérdezte Ádám. Egyre jobban érdekelte ez az egész dolog.

– Most jön a nagyjelent – gondolta egy csepp szorongással az Angyal. – A Kulcs az Ajtót nyitja – mondta ünnepélyesen.

– Ezt rögtön gondoltam, de milyen ajtót? – szúrta gyorsan közbe Ádám.

– Ha eljön az ideje, tudni fogja. Ha ott lesz, csak csúsztassa a Kulcsot a zárba, fordítsa el jobbra, az Ajtó mögött nagy fényt, és egy felfelé vezet? lépcs?t lát majd. Egy dolgot tudnia kell. Az Ajtót csak akkor találja meg, ha egész életében keresi. Senki nem vezetheti oda, és egyedül kell belépnie is. Lesznek sokan, akik tanácsot adnak majd. Egyesek közülük olyanok, akik még egy telefonfülkében is eltévednek, másokra viszont érdemes hallgatni. Döntse el, kire figyel, legyen éber! Vigyázzon a Kulcsra!

Ádám még akart valamit kérdezni, de ekkor hirtelen egy másik alak t?nt fel az angyallal szemben, az ágy bal oldalán.

– Oda se figyelj erre a szárnyasra, be van l?ve! – harsogta jókedv?en az új jövevény, egy napbarnított arcú fiatal férfi. Divatosan, sportosan elegánsan volt öltözve. Magabiztosság, könnyedség áradt bel?le, és valami extra er?s férfi parfüm illata. Látszott rajta, hogy tudja, mit akar, és azt általában meg is szerzi.

– Keressen, döntse el, legyen éber, vigyázzon! Ezt a hülye szöveget. Ez a lúzerek dumája – hadarta, majd kedélyesen, ugyanakkor határozottan legyintett az Angyal felé, mint akire nem is érdemes több szót vesztegetni, mert úgysem beszámítható.

– Inkább ide figyelj! Szeretnél pénzt, n?ket, karriert? Szeretnél utazni, érdekelnek az autók, a hatalom? Mond, mit szeretnél? – lehengerl?, vihargyors volt. – Kezdetnek fogadd el ezt! Valahonnan egy nagy b?röndöt vett el?, kinyitotta. Színültig tele volt vastag pénzkötegekkel. – Vedd csak el! Tiszta pénz, semmi rizikó, az adó levonva. Csak ezt a Szerz?dést kell aláírnod – egy díszes pergament nyomott Ádám kezébe, és mutatta, hová kell a szignót tenni.

– A pontozott vonalra a neved jön, mellé abba a kis körbe pedig egy csepp vér az ujjbegyedb?l. Tudod, a genetikai azonosítás miatt. Láthatod, a legújabb módszerekkel dolgozunk.

– Melyiket válasszam? – kérdezte magától Ádám, miközben tekintete a kezében lév? kulcs és a szerz?dés között poroszkált oda-vissza tétován. Hirtelen megmozdult mellette a paplan, egy n? könyökölt fel az ágyban, és álmosan, de érthet?en megszólalt – Ádám, úgy megennék egy almát!

 

18látogató,1mai

Szerző Vadászi Árpád 98 írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.

5 Komment

Hagyj üzenetet