Végh Szimonetta : Egy könnycsepp vagyok

       

Egy könnycsepp vagyok

 

A szempilládon fekszem,

És figyelem a szemed,

A zöld sugárban fürdöm,

És érzem, tisztul a lelkem.

Sok hajszál eltakarja

A zöld fényeket és, mint

Függönyt húzom szét,

A fekete tincseket.

Egy pillanatra megrebbensz,

És szád sarkára hideg,

Boldog könnycseppként esem.

Elindulok ajkad ívén,

Sétálva fedezem fel ízét.

Jaj, de megmozdulsz,

És arcodon keresztül,

Vállaidra lecsúszom.

Egy kis gödörbe fészkelem

Vacogó, könnycsepp testem,

Ott merülök el, mélyen,

És a zöld fények ringató,

Mozdulatlan selymén alszom el.

 

Legutóbbi módosítás: 2008.06.18. @ 08:32 :: Végh Szimonetta
Szerző Végh Szimonetta 114 Írás
"A lélek nem ismer sem születést sem halált.Ha már létezett,többé meg nem született,örökkévaló,mindig létezik,halhatatlan és ősi,s ha a testet meg is ölik,ő meg nem ölhető.."/Bhagavad-gita/