Kerekesné Varga Veronika : Valami szertartásra várva

Itt lebegek, mint a kapuk ?rz?je
abban a hülyén vicces filmben,
és a kulcsok ?rét várom,
hogy beletrafáljon az elkészített
pontos pillanat veretes
kulcslyukának baljós titkaiba!

Kis hiba, nagy hiba,
meghúzni kellene egy vonalat,
hogy meddig tart, és akkor
tudnám mihez tartani magam!

Nem takargatnék semmit,
el lehetne menni megszelídült
lelkem párnás léptein, puhán
valami nem megfogható után,
ami megbékélést, és feloldozást
szentel, elszennyezett vizemre…

Azt szerettem volna, hogy
ami ebb?l bennem folyik,
mindig érdemes legyen