Hogy milyen üres is tud lenni
ez a ház, mikor a talaj
tolja a plafont,
(egy mágnes magától
távolodó végein)
kong benne a szánalom,
csak magam vagyok,
az az egyszer? buta!
Számolom az utat,
hogy mett?l-meddig jár,
és nem megyek semmire!
Hideg is az a hideg, ha nem teszi ide
senki azt az el?sütött, fogamra való,
minden éhezések megoldására jó
mócsingot !
Számolom az elejét,
hátha van vége, és végre
örülök ha megmozdul a s?r?
hülyeségek között, valami
fura, okos ruházatba öltözött
gondolat!
Már bárhol halk,
a csöndjében mozdulatlan,
ha nincsen sem szöveg, sem kép,
sem ?, csak az a behatárolt én!
