Tudod, mindig báránynak
láttam magamat
alulról felfelé,
és bentről kifelé szemlélve!
Még ezt is csak alig félve
mertem, nem, hogy nagyobbat!
Magyarázták már máskor is
a temperamentumomat,
mi olyan, mint egy kocka,
alighanem fémből,
és nehezen találni
fogást a meredek oldalain!
Most megint rám tükrözték
nagyon tetszetősen
a hirtelen hévből
mutatott képeimet.
Képzeld csak el
akkor magamat,
ha tudod, hogy én
egy olyan szelidítésre váró
veszett bárány vagyok…
