Fitó Ica : De jó lesz nekem!

🙂 *

 

 

Kis unokám, a Toncsika itt nyaral nálunk egy hete. Remekül érzi magát, hiszen ahogy ilyenkor illik, körülötte forog a világ. Cserfes fiúcska, egész nap van mondani valója. Még akkor is mondja, ha senki sem figyel rá.

      Kétségeim is vannak a szeptembert illetőleg, mert akkor ő már iskolába megy. Elsőbe.

      Leendő kolléganőmnek össze kell szedni az eszét, hogy hallgatásra, meg munkára bírja!

      Múltkor hazaért a férjem, és tudva, hogy itt van a kisunokája, hozott jégkrémet. Toncsika boldog volt.

      Sikerélményre vágyó nagyapja meg is kérdezte:

       Na, milyen rendes vagyok?

      — Hát persze, hogy az vagy papa! Szeretünk mi téged a mamával mindig, ha hozol nekünk valamit!

      Mivel naponta többször sikerül kikönyörögnie, hogy a gépemen játsszon, így mostanában csak reggeleken és késő este jutok ide. Milyen szerencse, hogy a férjem nem tart igényt a gépre.

      Bár jelezte, a szőlőmunkák végeztével igenis meg fog tanulni internetezni!

      No, én már intézkedtem is, a hamarosan következő névnapjára egy használt számítógépet kap tőlem ajándékba. Nehogy már az enyémen tanuljon, jó lesz arra egy kiszuperált is…

      Arról nem is beszélve, hogy a leendő unoka-nyaraltatásokkor is mennyivel jobb lesz, nem kell osztozni senkivel!

      Na, ahogy lábujjhegyen belopózva és csendben ülök itt ma reggel a gépnél, óvatosan nyomkodom a billentyűket, csak felébred kisszöcském! Azonnal idekandarodik mellém, nagyapja relax-fotelébe, és elkezdi mondani:

      — Akarod majd mama, hogy ha nagy leszek, én főzzek neked?

      — Persze, kicsim. Majd ha öreg leszek, és én már nem bírom csinálni, akkor főzöl nekem? — kérdezem egészen elérzékenyedve.

      — Még szép! Tudod én a Gösserben főszakács akarok lenni. Tudod, ahol anyukám dolgozik. Ott nem csak ám a vendégeknek főznek, hanem az öregotthonnak is.

      (Hűha, kezd kicsit gyanússá válni a dolog)

      — Arra gondoltam, majd ha megöregszel, elviszlek oda, és akkor majd te is ehetsz a főztömből.

      — Jó lesz neked, ugye? — néz rám csillogó szemmel.

      — Persze kicsim — mondom, miközben próbálom lenyelni a gombócot a torkomból.

 

      Pedig, ha jól meggondolom…

 

Legutóbb szerkesztette - Fitó Ica
Szerző Fitó Ica 190 Írás
Vidéki kisvárosban élek. Aktív éveimben pedagógusként, ma már nyugdíjban. Írogatok ezt-azt, s szívesen olvasom mások írásait. http://csendhangok.blogspot.com/search/label/Bemutatkozom