Koczeth László : Magyar szürke

*

 

 

feszíts a földnek

gombos szarvadat

s bár kigurult

közüle ékes napkorong

orrod nehéz párát fúj

nem tűrt melleden a kolonc

 

fehérnek tetsző

komisz kuvaszok

harapják véknyad

türelmed véges

éltető csordakút messze

délibáb ködében

csak megsejlik

a szabadság

az édes

 

vesd fel büszke fejed

hisz évezreden

át tűrted zsarnoki béklyód

hagytad terelni a csordád

 

indulj hát

ura vagy pusztádnak

ne bőgj már

ez a hang nem illik

rög királyának

 

izmos tested feszül

 

erőd nem hagy el

ég, nap, föld birtoka

tiéd

az is marad

örökkön megóv

örökkön felemel

 

szerkesztette: Koczeth László – 2008. május 24., szombat, 14:58

 

 

Legutóbb szerkesztette - Koczeth László
Szerző Koczeth László 51 Írás
"Tudunk mi sok hazugságot mondani, ami a valóra hasonlít, de tudunk mi, ha akarunk, az igazra is rázendíteni' (Hésziodosz Istenek születése - A Múzsákról)