Csak betűk, szavak,
néhány gondolat,
mégis, megannyi szín,
mosoly, néha harag,
a lélek dallama,
és tenger könny fakad
a betűk, szavak
titkos burkain…
És a könnyű, fehér papír
vigyázza időtlen’,
hallgatag’,
az ólomsúlyú
s a szárnyaló titkokat,
tartja a lélek kőszirtjeit,
az ember önként vallott
bűnét, vágyát, könnyeit…
Különös titok…
szinte csoda,
hogy az ember az a Földön,
egymaga,
aki olvas, ír, és hallik a szava. Talán az Isten segít
– ha hisszük tetteit –
aki e rejtelemmel alkotta
teremtményeit?
Vajon az ember – nélküle –
ennyi erőre képes-e?
S e különös, Isten – alkotta csoda,
– a teremtett ember maga –
ha képes is mind megfejteni,
szavakba, dalba önteni
a lélek titkos pecsétjeit,
s megvallani
örömeit és vétkeit,
miért várja mégis az istenit:
hogy valahol, valaki majd
megváltja egyszer
a bűneit?
Hiszen az ember lelkében lakik
talán maga az Isten is…
Legutóbbi módosítás: 2008.04.22. @ 07:30 :: Gősi Vali
