Ruder Jana : Porosodó csillagok

 

 

Annyira fáj:

hangod hiánya égeti

testem.

Mondd,

te bírod nélkülem?

Vagy ugyanúgy  fázol,

mint az árván maradt csillagok?

Mert én az vagyok,

s bár a kemény vaskapumat

büszkén bezártam,

a kapu elé álltam,

ott vártam,

hátha jössz felém,

s mondod majd, hogy:

annyira fáj,

hangod hiánya égeti bőrömet…

 

De nem jöttél:

az éjfél, mint mágnes

vonzotta magához a perceket…

Porosodó csillagok közt

a tejút is megfakult.

A tegnap már múlt,

s nem emléknek akartalak,

csak magamnak.

Önzőn, álmokat faragtam,

sírtam és kacagtam:

most semmim sincsen már.

Nem mozdul a szám

sem sírásra,

sem nevetésre,

csak pillantásodat

simogatom,

fejemet öledbe sosem hajthatom.

Fáj nagyon:

hangod hiányától megbénulok,

csak állok még, s nézem

a sok porosodó csillagot.

 

Legutóbb szerkesztette - Ruder Jana
Szerző Ruder Jana 100 Írás
Somogy megyében élő, immáron 2017 októberétől... nyugalmazott pedagógus vagyok. Szeretek olvasni, s magam is írogatok. Kedvelem a szépet, a léleképítőt, a tartalmasat, az elgondolkodtatót...