Hárman indultak útnak. Három sértett, kinevetett kölyök. Ang a Vezér klánból, Plus a Repül? klán gyermeke míg Seta egyszer? vadász volt. Mindhárman az Elátkozott Föld satnya hulladékai. Hármuk közül csak Angnak volt valamiféle ember formája, ezért is tartozhatott a Vezér klánhoz, hiszen itt, mint az ókori Spártában,minden látható rendellenességgel születettet azonnal halálra ítéltek. Plusnak hatalmas szárnyai voltak amit lesimítva hordott a hátán. Seta mint a vadászok általában inkább egy hatalmas sz?rtelen macskára hasonlított. Egyben közösek voltak : Nem feleltek meg az Avatáson. Elátkozott Föld minden lakója csak nyomorult életének els? tizenhat évében számított gyereknek azután nemre való tekintet nélkül részt vett az Avatáson. Ezután lehetett a törzs teljes jogú tagja. De, ha mint ez esetben ez nem sikerült, akkor egy évig Páriák voltak azaz mindenki szolgái a következ? Avatásig.
-Nem fogom a Vének talpát nyalni egy szögpercig sem, nemhogy egy évig! – Háborgott menet közben Ang.
– Biztos vagy benne Plus, hogy létezik egy másik föld is ? – Kérdezte furcsán morogva Seta.
– Hiszen mondtam már Te alantas macska a második repülésem alatt majdnem nekimentem a légvonalnak ami elválasztja a másik földet ettöl az átkozottól.
Mindhárman a túléléstanból nem feleltek meg, enek ellenére bátran vágtak neki az ismeretlennek.
-Plus , indulj jár?rbe! – parancsolta Ang, hiszen ? ehez értett, a szervezéshez, mint a vezérek általában. Plus hatméteres szárnyai nehézkesen bomlottak ki , de ezután a n?stény repül? hihetetlen sebességgel zúgot fel a kénsárga ég radioaktív búrája alá. Seta mint mindíg azonnal összehúzta magát amin Ang kit?n?en szórakozott.
Te pedig gyáva féreg – mondta Ang nevetve – ideje , hogy élelem után nézz!
A nagymacska hangatalanul vetette magát a s?r?be. Ang el?kaparta tarisznyája mélyér?l a törzs kincsét a lángbotot. Egyetlen kattintással meggyújtotta az összekapart gizgazt. Ezt a tenyérnyi botocskát még a halott városból zsákmányolták a felderít?k és a klán csak évente egyszer használta t?zgyújtásra : az Avatáson. Mikor az Avatás után Mah ' orr a vezér gúnyosan a kezébe nyomta , hogy tegye vissza a K?re mert másra úgysem jó csak ügyetlen szolgának, akkor már tudta hogy magával fogja hozni a szökés során. Mire Plus gyönyör? lebegéssel landolt addigra a sivatagi patkány már majdnem ropogósra sült a nyárson.
Már megint patkány? – Nyafogott Plus – Nem ejthetnél egyszer velemi nagyobbat Seta?
Ha nem kéred a részed dobd ide – Morrant az álmos ragadozó. Ang a magával hozott hatalmas üveggolyót tanulmányozta. Nem fért a fejébe , hogy ez a szép , de értéktelenek látszó holmi miért hozza a sikítófrászt a vezérre ahányszor csak ránéz.
Üldöznek már a felderít?k? – Kérdezte Ang
Még nem láttam senkit a földön jönni, a repül?k pedig alkonytkor nem szállnak föl. – jött a válasz.
Akkor tehát optimális esetben van egy fél nap el?nyünk. gondolkodott hangosan Ang.
Az éjszaka második felében mennünk kell és akkor reggelre elérjük a határvonalat.
És ott hogyan jutunk át? – Kérdezte Seta
Erre majd akkor gondolunk ha ott leszünk – Válaszolt Ang majd merengve, összegezte magában amit a gömbr?l tudott. A Gömböt még ötezer évvel ezel?tt találták a felderít?k rögtön a nagy Égés után. A sors gömbje , mondják a vének, hiszen ez ?rjítette meg ötezer éve a tudósokat és hozta létre a mindent elpusztító megabombát. Elátkozott föld is csak azért maradt viszonylag sértetlen mert valami kísérleti er?tér védte amin a robbanás ereje nem , de a sugárzás áthatolt. Azt tartják a gömbröl hogy tulajdonosának mindíg a legváratlanabb pillanatban ajánl fel furcsa megoldásokat és formálja azok sorsát.Ang nem volt biztos abban , hogy nem a gömb akarta, hogy felkapja és magával hozza. Mindenesetre itt van és azóta valami különös elhivatottság érzése vett er?t Ang-on.Mi lehet az er?tér mögött? Még senki sem járt ott.Talán különös járm?veiken száguldozó gyönyör? emberek? Esetleg szörny? mutánsokká fajult elvadult hordák? Mindegy mert nekik ott csak jobb lehet.
Mire a nap delel?re ért már ott álltak az átlátszó, de halkan zümmög? er?tér el?tt. Csak egyszer láttak a távolban repül? felderít?ket, de a nappal szemben jöttek így nem láthatták ?ket. Seta megpróbálta megérinteni az er?teret de fájdalmas ordítással kapta vissza megégett mancsát. Plus felrepült, hogy rést vagy átjárót keressen de semmit nem talált. Mindketten várakozóan néztek Angra aki tanácstalanul vakarászta a fején lév? apró szarvakat. Azután hirtelen ötlett?l vezérelve el?kapta a gömböt és beletartotta az er?térbe. Szempillantás alatt a másik oldalon találták magukat. Remegve fordultak új hazájuk felé. Az eléjük terül? panoráma mindere utalt csak elvadult mutánsokra nem . Gyönyör? m?velt földek, a távolban egy soktornyos k?építmény, legelész? állatok.
Mihez kezdünk itt? – töprengett Ang? Mivé lehetünk ebben a tökéletes világban? Kételyeit az is meger?sítette hogy a távolban játszadozó gyerekeket pillantott meg akiken nyoma sem volt a sugárfert?zés alkotta mutációnak. Plus hirtelen kimondta azt amire eddig gondolni sem mertek.
-Úgy látszik az er?tér benn tartotta a sugárzás nagy részét és itt új világ fejl?dött. Mivé lehetünk mi itt? Mintegy válaszul a kérdésére a gyerekek fel?l kiabálás harsant .
– Gyorsan , gyorsan , fussunk, feljött a felszínre az ördög a kutyájával és velük van egy bukott angyal is…
Legutóbbi módosítás: 2008.01.08. @ 08:33 :: Orosz T Csaba