Fehér tükrét tartja
tűlevél-kezébe’,
arany csengettyűit
karcolja a jégbe.
Üdvözletét küldi
hópihe szárnyakon,
szeretetet áraszt
kandalló-lángokon.
Nézzük a fahasáb
pattogó szikráját,
lessük a karácsony
szerencse-csillagát.
Halászlé gőzölög,
ízleljük zamatát,
bárcsak a halpikkely
pénzzé változna át.
Déligyümölcs-ízek,
mézeskalács-szívek,
gondolhatsz azokra,
kik szeretnek téged.
Fahéj illatával
december jutalmaz,
mézet és ölelést
akár te is adhatsz.
Ünnepi varázsló
szélesen mosolyog,
átnyújt egy személyes,
szívbéli csomagot.
Libbenő gyertyaláng
melengető fénye,
csilingelő hangok
halkuló zenéje.
Körbefon nyugalmas,
csendesedő béke,
különös ajándék
mennyei éke.
Szemünkre lopódzik
a százszorszép-álom,
elillan, elmúlik
zúzmarás karácsony.
Legutóbbi módosítás: 2007.12.16. @ 19:24 :: Szabó Edit Irma
