A smucig párhozamos dimenziók rajtunk spórolnak egy araszt ma, és a siheder parasztma éjragállyá duzzad, tohonya tudatokra támad a képcs?hurut. Gombszeánszon megidézzük a képcs?gurut, hogy szerelemcisztára uszítson banzájkapszulát. Erjedt egységáron kapsz bulát, csak légy ott a liezon, ha a strigulázás sármja neked nem marcona. Taktikán és nemharcon a hangsúly, ósdi rituálé a békeszerz?dés, tarkóközönségnek pantomim, így inkább magánzó lettem, stikkes sivatagi partizán. Tyúkanyóként pesztrál családnyi mostoha pord?ne, talán e tévelyg? kor b?ne, hogy ideálokkal piknikezünk a gejl pusztaságban, hogy fénykocsányos sálban agonizálok a városi múlt-túrán, míg a boltkóros kultúrán népek kér?dznek, harácshájjal kényeztet a kirakat, és státuszukázt bömböl a média. Igaz, a fogyasztót megvédi a függ?ség, halandóságra addikció vagy nyegle közöny a szérum, szóval mióta nem dajkál végletekbe a csitri n?kokain, ugróiskolát nyitottam a semmi k?fokain.
32 múltam, 4 évesen rímeltem először. 7 (vagy 8?) éves korom óta írok verseket, 18 éves korom óta angolul is. Az első regényemet 11 évesen írtam, a másodikat már rég be kellett volna fejeznem. 2019 szeptemberében jelent meg az első kötetem (Blues szól a másodikon). Van 2 perzsa macskám, 26 tetoválásom, 2 orr piercingem és 1 aranyfogam (korona).