Pontosan úgy kezd?dött,
mint akármi más, a létezés akármelyik
pillanatában.
Kezdetben volt a pillantás,
a csók, az érzés, majd kibontakozott
a húst eléget? gyönyör.
Testek kavargó tánca át
az éjszaka sötétkék szobáin,
az ?rület sikolyai
a csillagok felé.
Vérörvényben forgó szemek,
jeges t?rökkel átdöfött
szív? id?.
Görcsbe rándult izmok,
beszorult leveg?,
zuhanás, át a tömény felh?rétegeken.
Megkövült, egymásra tapadt szájak,
összefonódott végtagok,
egymásba mered? íriszek.
Fekete beton.
Rajta két kicsavarodott,
fel többé nem ismerhet?
test, egymást átölelve.