Dobó Erzsébet : Múltad marattam

 

Elhaló szép szavakban érzed,

mégis múltad maradtam,

elmaradok, mint az utolsó

vallomás.

 

Csak vágyunk az, mi ránk talál,

elsuhant  id?nk,

mint forgószél, nevetve,

egyedül ölel át a tavaszi este.

 

Leroskadva önmagamban,

érzem, mégiscsak múltad marattam,

s j? kacagva egy új, tiszta nyár,

csak az emlék az, ami rám talál.

Legutóbb szerkesztette - Dobó Erzsébet
Szerző Dobó Erzsébet 66 Írás
még csak szárnyprobálgató vagyok ne csapjatok azért agyon nagyon. Mielőtt bármi rosszat is gondolnátok, diszlexiás vagyok - no nem fogyatékos - bocsánat, ha néha nem egészen helyes az írásom...