Tamási Attila : Képzelt riport egy apahegyesi* borfesztiválról

* Apahegy – borairól híres Máramaros megyei település

    

     Miért képzelt riport? Mert éhes disznó makkal, részeg disznó pedig borral álmodik. Miért riport? Mert újságíró vagyok, s ha már részt veszek egy borfesztiválon, legalább egy kis pénzt is keressek, ne csak az igazságot a borban. Miért apahegyesi riport? Egész egyszer?en azért, mert Tokajra, vagy a francia borvidékre nem mehettem, arra még a képzeletemb?l sem futotta, nemhogy a zsebemb?l. Miért borfesztivál? Mert a pálinkát még nem f?zték ki. Igaz, a bort sem f?zték ki, az magától (ki)forrt. Még tavaly. Meg aztán tudják: magyar ember bort iszik… De azt aztán olyan mértékben, hogy ne legyen rá panasz.

     Annyit korábbról már tudtam, hogy a bor az az ital, amit azért szoktak vedelni így szüret idején (de nem csak!), hogy legyen mire mustot inni, s ne árválkodjon a gyomorban az a szerencsétlen édes lötty. "Bátran el?re p?re l?re!" jelszóval aztán lemehet az a must, ha már kell?en meg van "ágyazva" neki… Na must, akarom mondani: na most, a musttal csínján kell ám bánni, nem szabad túlzásba vinni a fogyasztását, hacsak nem akarjuk az 50 méteres gátfutás rekordját megdönteni. Ez a javallat a must "öregapjára", a borra nem érvényes. Azzal Istent?l való vétek mértékletesnek lenni, mint ahogy az is nagy b?n, ha a drága id?t józansággal töltjük.

     Szóval, képzeletem egyik korai járatával kimentem Apahegyre, ha már, mint mondottam, Tokajra vagy a francia borvidékre nem mehettem. Ki sem értem jóformán a képzelt borfesztivál helyszínére, máris el?rebocsátottam: "Sört ide, bort ide, meg egy barna lányt…", hogy h? legyek elveimhez, s ne vesztegessem józansággal a drága id?t. Aztán mégis átgondoltam a dolgot, s változtattam hozzáállásomon. (De nem az elveimen!) Nem szabad mohónak lenni, ezért helyesbítettem: a bor meg a barna lány jöhet, csak az els? ne legyen túl fiatal, a második pedig ne legyen túl vén, de a sör nem igazán hiányzik most. Valahogy nem illik a környezetbe. A szövegkörnyezetbe. Még a dal kedvéért sem lenne célszer? keverni ezeket az élvezeteket. No de nem én ittam, akarom mondani írtam a dalt. Pedig akár én is írhattam volna, annyira szívemb?l-lelkemb?l szólt. De mivel nem én írtam, inkább ittam, hogy hasznossá tegyem magam… Extra kérésként még hozzátettem: a bort hidegen, a lányt melegen kérem!… Hkkk!…

     Miután magamra öltöttem az ilyenkor szokásos hangulatot, amit néhány egymás után leküldött pohár sz?l?lével sikerült elérnem, bemelegítésül megkóstoltam néhány borfajtát. Képzeljék el, Apahegyen még a szárazbor is nedves… De nem vizes! Ezt azért soha nem gondoltam volna. Szóval kóstolgattam egy kis vöröset meg egy kis fehéret, egy kis zala gyöngyét, rizlinget, bikavért, furmint, néhány gy?sz?nyi hárslevel?t, juhfarkot, kéknyel?t és budai zöldet, egy kevéske olaszrizlinget, kékfrankost és traminit, néhány muskotályfajtát, egy kis chardonnayt, sauvignont és pinot noirt, meg persze egy-két kupicányi cabernet és merlot, meg egy kevéske kadarkát… De tényleg, mindenikb?l csak nagyon keveset. Valamennyib?l csak egy pohárral ittam. Nem vagyok beteg, hogy még magam után se igyak… Minek annyi poharat bepiszkolni?!… Hkkk!… Amikor nekem szegezték a kérdést, hogy leánykát kérek-e, határozottan kikértem magamnak: "No de uraim, nem vagyok én pedofil!…"

     Mivel egy borfesztivál elképzelhetetlen szellemi, kulturális vetélked? nélkül, magam is beneveztem a borvedel?k hagyomány?rz? versenyére, ahol, nem azért mondom, de dicséretes helyezést értem el. Hazai pályán nem semmi lekörözni a falusi borivó verseny címtartóját, Kadarka Jánost. A második helyezett tehát ? lett, a harmadik pedig Ötputtonyos Ödön. Dicséretben részesült még Kulacsos Gábor, Lopó Lóránd és Sepr? Sándor is. A falu igazán büszke rájuk, valóságos helyi nevezettességeknek számítanak már. Ha idegen keveredik a faluba, így igazítják útba a helybeliek:

     – Menjen el az árokparton sziesztázó Kadarka Jancsi mellett, majd, ahol az Ötputtonyos Ödi fekszik, térjen jobbra, aztán próbálja meg kikerülni a mesterien szvalomozó Kulacsos Gabit. Ha ez sikerül (bár kétlem), Lopó Lóri utcán hagyott reggelije után térjen le balra, s menjen Sepr? Sanyi dalolásának irányába… De kit is keres az úr (vagy a hölgy)?…

     Tehát a közösség oszlopos tagjai ?k, nincs olyan oszlop a faluban, amelyiknek ne mentek volna már neki ?kábaságaik. Nem csoda tehát, hogy büszke rájuk a település apraja-nagyja, s hírük már a faluhatáron túlra is eljutott. Avatottak beszélik, hogy a jöv?re megrendezésre kerül? világ részege versenyen ?k fogják képviselni hazánkat. Már harminc éve céltudatosan edzenek a versenyre, ezért nekem elhihetik, nem vallunk szégyent a csapattal. ?k ismerik az alapigazságot, mely szerint: a bor kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben orvosság. Bizony ?k nyelik az “orvosságot”, mint tízgyerekes családban a legkisebb srác a dugi drazsékat. A Doctor Honoris Causa címet is magukénak tudhatják. S?t, jelenleg a Magister Honoris Causa cím várományosai. Meg is kérdeztem a szóviv?jüket, Botlónyelv? Bélát, hogy mi a sikerük titka?

     – Az okos rómaiak azt mondták: "In vino veritas", azaz, a részegebbek kedvéért: borban az igazság!… Hkkk!… Hát kérem szépen, azért iszom én is annyit, mert folyton az igazságot keresem… Hkkk!… Tehetek én róla, hogy ilyen fejlett az igazságérzetem? Most mondja meg ön…, hkkk!…, hol másutt keressem az igazságot, ha nem a borban, ahogy azt a rómaiak oly helyesen és bölcsen megállapították… Hkkk!… Ezért is választottam a Boros Béci szakmai álnevet. Az ember adjon a küls?ségekre, ha azt akarja, hogy er?feszítéseit mások is értékeljék… Hkkk!… Azt is mondják, igaz, nem a rómaiak, hogy a jó bornak nem kell cégér. Ez is igaz, kérem. (Hány igazság van a borban, ugye?) Minek a cégér, elég neki a korsó is. Csak az minél nagyobb legyen, hogy ne kelljen felesleges karmozdulatokat tennünk szánk irányába. Ergonómiai szempontból ez egy igen fontos tényez?… Hkkk!…

     Szóval résztvettem az apahegyesi borfesztiválon, ahol csak ittunk, ittunk, ittunk… Hkkk!… Mit is csináltunk még?… Hkkk!… Ja! Ittunk, ittunk és ittunk is, aztán, mikor meguntuk, vedeltünk, vedeltünk, vedeltünk… Hkkk!… Meg persze kortyolgattunk, iszogattunk, szürcsölgettünk…, egyszóval s?r? volt a bor- és a programkínálat. Volt ám felhozatal… F?leg a pincéb?l.

     A baj csak az, hogy megébredtem, s most az erre a riportra kapott kis honoráriumból legfeljebb egy sörhasra futja. Pedig milyen jó volt potyázni!… Legközelebb bordalt írok képzelt riport helyett!

Legutóbb szerkesztette - Tamási Attila
Szerző Tamási Attila 53 Írás
Minden-író vagyok, számomra nem az egy bizonyos műfajhoz való ragaszkodás a fontos, hanem az, hogy amit írok eljusson a másik emberig, az Olvasóig. Mindig az adott témának és a hangulatomnak megfelelő kifejezési formát választom.