P. Tóth Irén : George Bacovia: Az ősz halála

Nyomtatás

Hegedűt hangol kertünkben az ?sz.
Fájdalmas hangon kesergő húrok,
üres szobába szálló akkordok
sírnak, én is hegedülök…
Fájdalmas – hosszan csendülő dúrok.

Nyitva az ablak, hegedűk sírnak…
hó hull…meghal a dal…
a sápadt ősz muzsikája hallgat…
Leejtem hegedűm, erőm elhagy,
a verselő ősz muzsikája meghalt.

 Toamna murind

Toamna în grÃ?Æ?dinÃ?Æ? îÃ?Ÿi acordÃ?Æ? vioara.
Plâng strunele jalnic, lung Ã?Ÿi prelung
Ã?ži-n goala odaie acorduri ajung…
Ã?ži plâng în odaie, Ã?Ÿi eu din vioarÃ?Æ?…
Plâng strunele toate lung Ã?Ÿi prelung.

Fereastra e deschisÃ?Æ?… vioarele plâng…
O, ninge… Ã?Ÿi toate se sting…
PalidÃ?Æ?, toamna nervoasÃ?Æ?, cântând a murit…
Îmi cade vioara Ã?Ÿi cad ostenit,
Iar toamna, poetÃ?Æ?, cântând a murit