Bár tudom, hogy bajok vannak, én is érzem. De ez a nap akkor is március 15.
Írtam rég' egy verset : Ünneprontó címmel
Akkor is rám bámult a szép Magyar címer
Azt hazudta némán, mit ékes szók' szavalnak
"Szabadságot akarunk az összes magyarnak"
Tavaszi nap csillant a múzeum oszlopán
Sok ezernyi ember az igazság oldalán
Meghalt egy eszméért, mi éppen megszületett
Minden csodás álmot, magával temetett
Az ?szül? városban, majd' száz évvel kés?bb
A bátor ifjak ideje, ismételten eljött
Lyukas zászlók lengtek a lerombolt szobornál
És emberek gy?ltek a nyolc fehér oszlopnál
A Bródy Sándor utca h?s vért?l vöröslött
A Magyar nép megint, csak békéért könyörgött
A sötét múltat félve ezrek menekültek
Egy idegen világban örökre elt?ntek
Az szabadság most is csupán álom maradt
A magyar népnek talán nincs új a nap alatt
Mert Mátyás óta sokszor vert a „balsors" minket
A hatalomért most is feláldoznak mindent
Nem számít az élet és nem számít a haza
Bár az orosz tankok rég elmentek haza
Haynau is csontig lerágta két kezét
A gyarló ember most is követi a vezért
Ne gondold, hogy sírok!.. csak sajnálom a népem
Megdöbbenve bámulok a meggyalázott téren
Lehajtott f?vel, némán tovább baktatok…
Az ünnepet tisztelve…. Kívánok boldog Gyöngyi napot
