P. Tóth Irén : Csend

Elült a zaj,

elhalt a szél,

magányában

a csend beszél.

 

Suttog a csend,

hallgatom én,

éjjeli árny,

bús költemény.

 

Suhogó hangon

hív a sötét,

tegnapi ősz

ma már csak tél.

 

Csendben az utcán

rezzen az éj,

fejemben süvít

a téli szél.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:08 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.