Zatykó Zoltán : Kritikus szemekkel – Grexa Ágnes: Csodálatos emberek

Akkor most csodálatosak, vagy sem? – merülhet fel bárkiben a kérdés Grexa Ágnes írásának olvasása közben, hiszen mind olyan hétköznapi dolgok válnak mondatról mondatra misztikussá, amelyek mindenkivel megtörténnek. Egy olyan pozitív er? sugalmazódik a m?b?l, ami sok mindenre magyarázatot adhat. És nem csupán magyarázatot.

Egyik oldalról inkább egyfajta megnyugvást kaphatunk, amivel az elkeseredettség elsiklik, a szürke kap egy kis színt, a mindennapok pedig ünneppé válhatnak. Nem vagyunk „csak emberek”, hanem Emberek vagyunk, akik képesek megélni és nem leélni, akik örülnek egy pillanatnak, szeretnek egy tekintet miatt, ölelnek egy szóért, halnak egy elvvért. Mert ilyenek vagyunk, még ha nem is vesszük észre, és, még ha nem is tartjuk különleges dolognak, attól még azok. „Carpe diem” – és ezt olyan ritkán tartjuk be, mert másra kell az id?, nem az életre. Halogatjuk a pillanatokat egy alkalomra, ami talán el sem jön.

A másik oldalról pedig egy közönségesség érzés áradhat el rajtunk. Nem az írással kapcsolatosan, mert az tulajdonképpen egy jól kiemelt filozófiai eszmefuttatás, hanem azzal kapcsolatban, amit mondani szeretne. A csodálatos jelz? egyfajta iróniaként csapódhat le, hiszen minden hétköznapi dolgot a csodálatossággal tesz egyenl?vé a Szerz?. Így tulajdonképpen megsz?nik a csodálatosság maga, mint a különlegesség jelz?je, és átváltozik egyedülivé, egy mindenkire érvényes, általános képletté. Azért így sem elkeserít?.

 

Összefoglalva, egy kiváló írást ismerhetünk meg, ami a második Héttorony Esten él?ben elhangzott, ezért ne csak olvassuk, hanem majd hallgassuk is meg, ha majd felkerül a médiatárba. Az adja meg a teljesség érzését, ami végeredményben csodálatos.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Zatykó Zoltán 85 Írás
"Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy, S egy talpalatnyi föld elég nekem. Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni." Madách Imre: Az ember tragédiája