Szarka Emese : Burokban 8

II/6-7
  HATODIK JELENET

 Reggel. Kint szakad az es?. A neonlámpák lekapcsolva, ezért sötétebb van a kelleténél. A Gyerek az ágyon fekszik, Mellette infúziós állvány, bal alkarjában  ragasztószalaggal lerögzített t?. A kórterem üres, minden ágy szépen bevetett, látszik, hogy már csak ? van ott kezelend? páciensként. A Doktorn? jön kartonnal a kezében.

 DOKTORN?Jó reggelt, kicsi lány. Na? Hogy érzed magad?

 Állít egyet az infúzión, hogy szaporábban csöpögjön bel?le a gyógyszer

GYEREK Köszönöm, már egyre jobban. Különösen ilyen szép id?ben.
DOKTORN?Még hogy szép? Hiszen esik az es?.
GYEREK Igen, de a föld már olyan régóta szomjazik rá. Mellesleg mindjárt eláll és kisüt a nap.
DOKTORN?Na, azt én is megnézem magamnak. Egész hétre ilyen vacak sáros id?t mondanak.
GYEREK Még ma kint fognak sétálni a betegek a felszáradt kertben. (Az ablakra néz) Egy óra sem telik el és hétágra fog ragyogni a nap.
DOKTORN?(Elmosolyodik) Úgy legyen. Mire jutottál az epeszondát illet?en, hm? Ma már nem olyan vastag cs?t használunk, mint régen.
GYEREK Igen, mindezt elhiszem, de mégis er?teljesen él még bennem a múlt emléke, a sok rossz tapasztalat a Gyerekklinikán.
DOKTORN?Ne feledd, hogy csak így bizonyosodhatunk meg a betegséged természetér?l, mivel ilyen tünetegyüttessel még nem találkoztunk. Hiába, ritka madár vagy.
GYEREK Néha teher ez a ritkaság, együtt jár ugyanis a meg nem értettséggel. (Nagy leveg?t vesz) Jól van, nem bánom. Lehetne, hogy…
DOKTORN?Igen, szólok neki, a kedvenc n?véred fogja végrehajtani. Csak addig fog bent maradni a cs?, amíg nem jön egy kis epe, aztán már készen is leszünk. Nem ígérem, hogy hamar végzünk, de ez rajtad is múlik. Nem jár semmiféle fájdalommal, kicsit kellemetlen lesz, hogy valami van ott a torkodban. Egyébként semmiség az egész, majd meglátod.
GYEREK (Félénk mosollyal) Úgy legyen.
DOKTORN?Most magadra hagylak, addig ez szépen lefolyik, majd küldök egy n?vért.
GYEREK Köszönöm.

 (Doktorn? el)

 A Gyerek az ablakra tekint. Hallani egy csivitel? madárhangot, majd az es?cseppek egyre halkabb kopogását.

 Szembe kell néznem a félelmeimmel. Már hét évvel ezel?tt tudtam, hogy még egyszer át kell mennem a t? fokán. Mert mindavval, amihez félelem járul újra és újra el?hozakodik a Sors egészen addig, mígnem sikeresen megküzdünk vele, míg le nem gy?zzük önmagunkat, a sárkányt. Míg félek, nem lehetek szabad. Míg nem vagyok szabad, nem szabadulhatok. Pedig már ideje lenne hazamennem. Vagy ez is csak egy módja lenne a menekülésemnek? Bevégeztem itt? Elrendeztem mindent? Már születésem óta erre készültem. Igaz, én választottam mindezt. Mert szükségem van a próbatételekre, a lehet?ségekre.

 Az id? derülni kezd, már csak szemerkél az es?.

 Furcsa. Olyan az ablaküveg kerete mint egy fordított kereszt.

 Hirtelen, az es? elálltával egy id?ben, leveg? után kapkod, keze megrándul, feje lehanyatlik. A n?vérek csevegve, kacagva mennek el a bejárat el?tt, mögöttük a Doktorn?, aki bekukkantva figyelmes lesz a Gyerek elalélt testére. Pánikszer?en rohan hozzá.

 DOKTORN?Segítség! Hé! Gyertek gyorsan! Azonnal! Siessetek már! Segítség!

 Határozottan kitépi a Gyerek kezéb?l a t?t, félre gurítja az infúziós állványt, majd szívmasszást kezd alkalmazni. A N?vérek csapatostul berontanak.

N?VÉR I. Úristen, mi történt? (Leguggol a Gyerek mellé)
DOKTORN?Allergiás rohama van, a fenébe is, nem tudtam, hogy semmilyen vaskészítményre nem reagál.
N?VÉR II. A kapszulástól folyton ment a hasa?
N?VÉR III. Igen, de csak az egyikt?l, az Aktiferrint?l meg szorulása volt. (Kiviszi az állványt)
DOKTORN?Gyerünk kicsi lány, nyisd ki a szemed!
GYEREK (Gyenge hangon, továbbra is az ablak irányába) Jé, csillagokat látok körözni el?ttem. Milyen szépek.
HANG Még nem jöhetsz.
GYEREK (Mosolyogva, lassan lehunyja szemét. Halkan) Hát ismét visszadobtál.
DOKTORN?(Leül az ágy szélére, abbahagyja a masszírozást) Végre, Ha nem jövünk id?ben…
N?VÉR I Perceken múlt. Te vetted észre, megmentetted.
DOKTORN?(?is az ablakra tekint, majd lassan követik mozdulatát a többiek is. Vakító meleg sárgás napfény árad be, a fordított kereszt alakja teljesen elhalványul.) Nem. ?tudta. Tudta!
N?VÉR I Mit? Mit tudott?
DOKTORN?(Megsimogatja az alvó lány fejét) Semmit. Semmit, nem érdekes. A lényeg, hogy ismét itt van közöttünk.
N?VÉR I És vas helyett most mit adunk neki?
DOKTORN?Húst. Húst fog enni. Különben  nem marad életben.

HETEDIK JELENET

 Ismét otthon. A lányon látszik, hogy jóval vékonyabb, b? rá a pizsama.
Este kilenc körül. A lány éppen walkmenezéshez készül?dik. Az Alteregó balra el?l gubbaszt. Az Anya sötét szín?  hálóingben bejön jóéjtpuszit adni, majd leül az ágya szélére.

 ANYA Jó éjszakát. Zavarhatlak? Örültem, hogy végre itthon vagy, de mióta hazajöttél a kórházból, csavarogsz, az van, amit te akarsz; meg se kérdezed, lenne-e programunk, mi nem megyünk sehova; neked mindenki más fontosabb; úgy érzem, nem tekintesz partnernek, átnézel rajtunk. Ha kés?n jössz haza, vagy berontasz a nappaliba és elkezdesz beszélni, erre apád fölhangosítja a tévét, vagy be se szólsz, elvonulsz, aztán ha kérdezünk, mi volt, mondod, hogy semmi, nem mesélsz.
ALTEREGÓ Mindig felviszi a hangsúlyt, mintha vessz?kb?l állna az élet.
ANYA Ha itthon vagy, olvasol, miközben ott állnak a mosatlan edények. Úgy viselkedsz, mint aki lenéz minket. Szemtelenül válaszolsz, vagy meg se hallod, amikor szólok. Ha valamit mondok, azért sem azt teszed. Például múltkor is mondtam, milyem jól nézel ki abban a fekete ruhában, erre azért sem azt vetted fel. Nem jössz le délután bográcsozni, mert azt mondod, akkor már te nem eszel, délben, melegben meg nem lehet kint sütni!
ALTEREGÓ Mióta visszatértem, a testem megváltozott, a szellemem elmélyült a lelkemben. Egyre kevesebb szükségem van táplálékra. Mint az egyiptomiak; a papok is csak naponta egyszer, délután kett?kor étkeztek.
ANYA   Nem mondhatod, hogy terrorizálunk téged. Azért csak megkapod a tízezer forintodat havonta. Az ember azt hinné, már rég elmúltál tizennyolc éves és, hogy nagyobb tekintettel vagy másokra. A múltkor is, amikor kiégetted a terít?t, úgy szíven ütött, amit mondtál, hogy „attól még nem d?l össze a világ”. Persze, hogy nem, de az ember azt hinné, hogy ilyenkor, ha valamit nem jól csinálsz, akkor megbújsz, nem pedig visszaszólsz, hogy “miért, össze fog d?lni a világ?” Vagy legalább meghúzza magát az illet?, de az a legkevesebb, hogy bocsánatot kér.
GYEREK Én elnézést kértem.
ALTEREGÓ Hány terít?nk is van itthon? Legalább öt? Miért érzem úgy, hogy amikor itthon vagyok, nem történik semmi? Hogy lehet, hogy nincs jellemfejl?dés?
GYEREK Hogyha az ember démonikus délibábokat kergetve pusztán önkényesen szabadságnak nevezve, démonokat hajtva megtagadja önmagától a kozmoszba való reintegrálás Törvényt?l való szabadságát, akkor éppen hogy a legborzalmasabb rabláncokat veri magának. Amikor azonban magára veszi az édes szabadság minden terhét, akkor szabadul fel végképp.

 Az anya, mint aki meg se hallja, csak mondja, mondja.

 ANYA (Majdnem sírva.) Hát sajnos semmi sem tökéletes, te sem vagy az, de mindegy.
ALTEREGÓ Két hónapja ennyi.
ANYA Kívánom, hogy legyen gyereked, és majd megtudod, milyen nehéz egy anya-gyerek kapcsolat.
ALTEREGÓ Nekem nem lesz gyerekem. Én nem ezért jöttem. Nekem más a feladatom.
GYEREK Én nem akarok egy kész recept alapján élni.
ANYA Óh, kislányom attól már messze vagy. Rég nem azt teszed, amit mondunk. Más vagy, mint mi. ALTEREGÓ Tehát eddig rosszul cselekedtem volna? És én azt hittem… (sóhajtanak) Mióta hazajöttem a kórházból, mintha jobb lett volna a helyzet. Többször is megöleltük egymást, többet mosolyogtunk, mertünk egymás szemébe nézni. Erre tessék. Melyikünk világa fordított?
ANYA Múltkor is fogtad magad és kés? este felmentél azzal a fiúval a hegyre, és nem vittél magaddal mobilt.
GYEREK  De hát szóltam el?tte, mondtam, hogy beszélni akar velem, mert gondjai vannak. Én meg a csillaghullást szerettem volna látni.
ANYA Ma már más világ van, éjjel veszélyes felmenni a hegyre, bárki ott lehet, megtámadhat. ?pedig nem az az er?s, férfias alkat, bárki bánthat titeket.
ALTEREGÓ Ki? Ebben a faluban egy hajléktalan sincsen. Különben is, mi félni valóm lehetne a természetben, ahol otthon vagyok? Egyedül sem félek soha. Nem emlékszel, hányszor mentem már el egyedül, sötétben? Beszélgetésünk pedig az utolsó volt, nyugodj meg. Amit tudnia kellett, elmondtam. Amit tanítottam, megtanulta. Innent?l kezdve a maga útját járja.
ANYA   Nem jössz el velünk, ha valami program van, kihúzod magad a társaságunkból.
ALTEREGÓ Program? Milyen program? Már évek óta nem mentünk el együtt sehova. Ha kértem, azt mondták, menjek el egy barátn?mmel, ne ?ket nyaggassam, ?k dolgoznak, nekik sok a munkájuk. Vásárlás? Én sosem szerettem vásárolni.
ANYA A régi rendszer még más volt. Nyugodtabb körülmények között élhettünk. Nem az volt, mint ma, hogy egyik napról a másikra élünk. Ha az ügyfél nem fizet, megáll az élet. Nyaralni sincs id? elmenni, meg a házat sem akarom annyi id?re egyedül hagyni, annyi rosszat hallani. Sajnos nincs annyi id?nk sem veled foglalkozni, mint amennyire azt szeretnénk, de a munkánk olyan, hogy mellette alig jut id? másra.
ALTEREGÓ Az embernek arra van ideje, amire szentel. Ha valamit igazán szeretne.
GYEREK Tudom, hisz ebben élek.
ANYA Nem. Sajnos te e mellett élsz és mi élünk benne, mert te semmib?l nem veszed ki a részed.
ALTEREGÓ És én vagyok a szerencsésebb. Irigyled t?lem, hogy merek néha gondtalan is lenni?
ANYA Itt vannak hamarosan a választások is, és te kijelented, hogy nem mész el. Hogy képzeled? Nem hagyhatod, hogy továbbra is így menjenek tovább a dolgok. Egyszer?en nem értelek.
GYEREK Nem akarok szavazni, mert úgy érzem, egyáltalán nincs jogom olyan ügyben állást foglalni, ami nem érdekel, amivel nem foglalkozom és amir?l éppen ezért keveset tudok. Illetve jogom az van, de értelme nincs. A magasabb törvényeknek megfelel?en pedig nem is tehetném. Szubjektív igazságok vannak, mindenki másképp látja, én így látom, és nem hiszem, hogy ezzel b?nt követnék el. Szabadságomban áll nem szavazni. Az én korosztályom nem élt annyit, nem tapasztalt eleget, nem látott mást, csak történelem könyveket és a nagyszül?k emlékeit hallhatta, bár én ugye, azt sem.
ALTEREGÓ Nekem nincs közöm ehhez a világhoz. Hát nem értitek, hogy én nem ide tartozom? Ennél sokkal egyetemesebb a létem.
ANYA Nem vagy értelmiségi. Már megint milyen társaság hatott rád? Nem értelek. Direkt mást csinálsz. Ezek szerint te azt akarod, hogy ez a kormány maradjon, és akkor ne legyen munkahelyed? Nem vagy normális, hülye vagy, nem normális. Leszarom, engem nem érdekelsz.

Az Anya dühösen elvonul az étkez?be. Leül az egyik székre, rákönyököl az asztalra és maga elé mered, mint egy hideg szobor. A Gyerek felül az ágyban. El?vesz egy zsebkend?t, kifújja az orrát, törölgeti a szemét. Az Alteregó is feláll.

 ALTEREGÓ Most, most kell élned a szeretet hatalmával! Gyerünk, menj és öleld meg! Most!

 Csendesen sírva odasiet az Anyához; a mellére borul, oldalra fordított fejjel könyörög. Árnyéka szorosan a nyomában.

 GYEREK Bocsáss meg! Bocsáss meg, anya! Szükségem van rátok, szeretlek titeket. Nem akartalak megbántani. Kérlek, bocsáss meg, ne ítélj el!

 Az anya beszélni kezd, finoman eltolja magától a könnyez? arcot; ismét prédikál.

 ANYA Jaj, dehogy ítéllek el, ne beszélj már megint hülyeségeket! De azért azt is meg kell mondanom, hogy eszed ágába sem jutott volna, hogy besegíts a munkába, dolgozzál valamit az irodában, mikor más veled egykorúaknak már rendes munkájuk van nyárra. Egyszer?en úgy érzem, nem tisztelsz bennünket. Az nem normális, ha egy anya nem aggódik a gyerekéért. Nekünk nincs harminc gyerekünk, nincs még huszonkilenc, aki lenne, ha veled történik valami, de egy normális anya, mind a harminc gyerekért is aggódik. Meg mi nem veszekedünk apáddal – a múltkor is mondtad, hogy állandóan veszekedünk, mert kiabálunk. Mi beszélgetünk, hangosan, de ez nem vitatkozás.
ALTEREGÓ Mindig más gyerekével hozakodol el?. Hát és sosem voltam elég jó neked?
GYEREK Néha ti sem válaszoltok, amikor kérdezek, olyankor azt hiszem…
ANYA De mi reggelt?l estig dolgozunk. Ha felrohanok f?zni, akkor tele van a fejem az ügyfelekkel, a munkával, sajna nem mindig tudok rád koncentrálni. Megértheted. Itt munka van.
ALTEREGÓ Nekem is tele van a fejem, a könyvekkel, értékes gondolatokkal, de ti nem vagytok rá kíváncsiak, hm, meg sem értenétek…

A lány bólogat, szipog.

ALTEREGÓ Miért engedem magamhoz a negatív gondolatokat? Miért keressek, és ezáltal teremtsek negatív energiákat, problémákat?
GYEREK Nem.

 A lány minden további magyarázkodás nélkül felegyenesedik, majd bemegy a szobájába – innent?l kezdve az Alteregóval párhuzamosan, egymás mellett mozognak. Az Anya mindezt döbbenten nézi. A Gyerek letérdel az ágya mellé, az ablak irányába és imára kulcsolja a kezét. Sírva kéri Isten és mindenki bocsánatát. Majd szeretetért esedezik, hogy legyen mib?l adnia anyjának.

 ALTEREGÓ Megint elrontottam. Kevés vagyok, kevés vagyok hozzá. Bocsáss meg, anyám. Miért nem tudok neki annyit adni, mint másoknak? Miért nem fogad be engem, szemben másokkal? Vele a legnehezebb. És neki a legnehezebb.

Függöny

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:47 :: Szarka Emese
Szerző Szarka Emese 27 Írás
Senkisem ... * 1982. Janus arca 22.