Szarka Emese : Burokban 9

III/1
  HARMADIK FELVONÁS

ELS?JELENET

Otthon. A lakás kicsit megváltozott. A WC ajtajáról lekerült a pisil? figura. A konyhaasztal terít?je is más. A telefon helyén hordozható kisebb készülék áll. Szobaszök?kút. A gyerekszobában már a földön is könyvek hevernek.
Az Anya és az Apa az étkez?ben ebédelnek.

 ANYA Belefáradtam ebbe az egészbe. Te nem dicsérsz sosem, azt sem engeded, hogy a kocsin gyakoroljak, mert úgy félted, hogy összetöröm. De miért törném össze? Minden órán rendesen vezettem, soha semminek nem mentem neki. Az a hülye oktató csak abba kötött bele, hogy ne olyan er?teljesen meg er?szakosan toljam a sebváltót. Mintha én er?szakos lennék!
APA Mert te állandóan idegeskedsz.
ANYA Figyelj! Ha az a hülye oktató nem basztat állandóan, hogy hogyan fogjam a sebváltót, akkor nincs miért felhúzni magam. Folyton rám szólt, hogy ne így fogjam, ne úgy fogjam, ne legyek merev, toljam lágyan, hogy csak a tenyerem közepe érintse!
APA Hülyeség.
ANYA Normális az ilyen? Jó, hogy nem már azt is meghatározza, milyen szín? cip?ben érhet a lábam a gázpedálhoz! Hiába mondtam neki, hogy egyáltalán nem er?szakosan nyomom vagy tolom azt a kart és, hogy csak a kidagadó ereim tévesztik meg. Nézd meg! Nem tehetek róla, mindig ilyen kezem volt! Másnak meg éppen az ilyen kezek tetszenek.
APA Ja. Ez a tag biztosan azt élvezi, ha kioktathat, mert másba úgysem tudna belekötni. Vezetni tudsz, nem mész neki a tábláknak, járókel?t még nem ütöttél el…
ANYA Most mit humorizálsz?! Hát persze, hogy nem ütöttem el senkit! Az els? alkalommal arra mentek rá, hogy jól megszívassanak és még több pénzt lenyúljanak, mert hiába húztam ki a tételt, a vizsgabiztos útközben megszólalt, hogy „hát jó, akkor most forduljon balra!” Érted? Azt se tudtam hirtelen, mit akarhat, meg hogy mi van balra, hiszen nem is vezettem még azon az úton! Ennek ellenére nem követtem el hibát, mindig mentem, amerre néha irányított, aztán amikor elkanyarodtam, egy behajtani tilos tábla következett, de én pontosan el?tte fékeztem le, tehát nem hajtottam be! A vizsgabiztosnak azonban ez nem tetszett, mondta, hogy „köszönöm, ennyi volt, szálljon ki!”, úgyhogy ? hozta vissza a kocsit. A következ? alkalommal meg, érted, leblokkoltam! Már a motor beindításánál elakadtam. Kérsz még egy kis húst?
APA Mert ideges voltál. Nem, köszönöm, már tele vagyok.
ANYA Már hogyne lettem volna ideges, amikor már annyi órát vettem és közben megy minden, csak amikor arra kerülne sor, hogy levizsgázzak, valamiért nem megy. Az elméletet mindig tökéletesen elmondom, mindent pontosan elmutogatok a kocsinál, az egészségügyi vizsga meg a KRESZ is els?re sikerült; itt meg szemétkednek velem! A szlalom pályát is els?re tökéletesen csináltam végig! Másnak egy hónap alatt megvan a jogsija, én meg még itt vagyok ennyi id?sen. De mindegy, már túl vagyok rajta.
APA sóhajt
ANYA Biztosan az is számít, hogy már nem vagyok fiatal. De ha más ötven meg hatvan éves korában megszerzi a papírt, akkor én miért ne tudnám? Az oktatóm is olyan  aljas volt, mert ha nem úgy áll hozzá, hogy „hát igen, ennyi id?s korban a reflexek már nem úgy m?ködnek”, ha egy kicsit bátorítóbb és optimistább velem, akkor egész biztos, hogy én is magabiztosabb vagyok.
GYEREK (A bejárati ajtóból. Háta mögött az Árnyéka) Nincsenek véletlenek.
ANYA Mi van?
GYEREK Mi nincs. (Középen megáll. Hosszú kékszoknya, hozzávaló rövid ujjú fels?, horgolt válltáska. Az Alteregó még mindig hátul.) Csak annyit mondtam. Nincsenek véletlenek.

Az Anya értetlenül néz rá, az Apa úgy, mint aki valamit ért a célzásból.
A Gyerek bemegy a fürd?szobába és átveszi a papucsát.

 ANYA A saját lányom lenéz engem.
GYEREK Megáll középen…
ALTEREGÓ (Bejön középre) A saját anyám nem ért engem.
GYEREK … majd elvonul a szobájába. Árnyéka némi tétovázás után követi.
ANYA Kérsz még húst?
APA (Orrot fúj. Türelmetlenül) Nem, már mondtam, torkig vagyok.
ANYA (Elveszi az Apa el?l a tányért.) A mai nap meg! Igaz, az új oktatóm el?re figyelmeztetett, hogy nem nézik jó szemmel, ha valaki csak úgy átjön hozzájuk a városból a megyébe. Vigyázniuk kell, nehogy úgy t?njön, lefizették ?ket, ezért els?re nem nagyon szokták átengedni a vizsgázókat. Az oktatóm szólt, hogy ketten jönnek. Ketten? Kérdeztem. Azt felelte, ne aggódjak, koncentráljak a jelenre. Kösz, ne aggódjak. Biztosan azért jöttek ketten, mert én átjelentkeztem ide. Tíz hibapontot kaptam, nem mintha valami nagy hibát követtem volna el, a kocsit is én hoztam vissza, úgyhogy csak arra ment ki a játék, hogy megszívassanak.
APA Nem baj. Maradt még egy esélyed. Menni fog, hidd el, aztán veszünk neked egy kocsit és mehetsz, amerre látsz.
ANYA Nem tudom, kibírok-e még egy csalódást. Egyszer?en nem értem, miért történik mindez.
(A tányérjában turkálva, az Apa mögé nézve) Eszel még egy kis húst?
APA (ujjaival egyet dobol az asztalon. Csöndesen) Már rá se bírok nézni.

Csönd. Az Apa részér?l feszült várakozás, az Anya valahol gondolataiban elmerülve.
A lányok meztelen talppal, halkan bejönnek középre.

 ANYA (Hirtelen, mint aki álmából ébred) Most akkor megeszed, vagy kidobjam, vagy mi lesz, hm?
APA (Kifakadva) Edd meg amit f?ztél, és hagyj már engem békén!
(Mindketten ránéznek a Gyerekre.)
ALTEREGÓ A te férjed nem ez az ember. Te a félelemmel léptél örök frigyre. Fagy és frigy. (A Gyerek keser? mosollyal) Fagyos frigy.

 Az Anya közelébe mennek két oldalról. Leguggolnak, fölállnak, fölé hajolnak, úgy tanulmányozzák, mint egy ismeretlen állatfajt. Az Anyának gyanús, mintha lenne ott még valaki a Gyereken kívül.

 ALTEREGÓ Pedig emberi vonásaid vannak. Kivéve, amikor eltorzulsz.
ANYA Most mi van? Mit csinálsz?

 A Gyerek felülr?l a hajába szagol. Az Anya közben egyre ingerültebbé válik.

 ALTEREGÓ Szája mint a piros rózsa, haja mint az ében. Orcája akár a hó…
ANYA  (Felsikolt.) Hah! Te beteg vagy!
(Arcuk egymással szemben: egy rémült és egy nyugodt tekintet néz farkasszemet egymással.)
APA Elég! Hát nem látod, hogy mennyire elsápadt? (Gyerekhez) Menj a szobádba! Mára elég volt a lélekvadászatból.

 Gyerekek el.

ANYA Te soha nem csinálsz semmit.
APA Mert te mindig csinálsz valamit. És azt is túlzásba viszed.
ANYA Az utóbbi id?ben túl sokat megenged magának. Mégis, mit képzel, ki ?? Néhány éve még én mostam ki a szaros kis pelenkáit!

 Az Apa kirúgja maga alól a széket.

 APA Az már bizony jó régen volt.
ANYA (Föláll.) Hiányoznak neki a korlátok. De majd én megmutatom neki.

Az Apa aggódó pillantást vet a Gyerek szobája felé, majd tétovázva elindul az iroda irányába. Az Anya hangos csörömpöléssel leszedi az asztalt, és nekifog az edények súrolásának.
A Gyerek az ágyán törökülésben, maga elé meredve el?re-hátra ring.

 GYEREK Milyen lehet…
Sikerélmények nélkül. Önbizalom nélkül. A jelbe vetett hit nélkül. Élni…
Érzelmek nélkül… Érzések nélkül…
Haraggal. Félelemmel. Féltékenységgel. Együtt. Élni. Élni?
Érzelmek nélkül. Élet nélkül. Rabságban.
Összekulcsolja a térdét.
Burokban… Mint én.

Legutóbb szerkesztette - Szarka Emese
Szerző Szarka Emese 27 Írás
Senkisem ... * 1982. Janus arca 22.