Szarka Emese : Burokban 10

III/2
  MÁSODIK JELENET

 A lány a szobájában tanul a számítógép el?tt. Asztalánál alig látszik ki a sok könyv közül;, a néz?tér fel?l nehezen venni ki az alakját, annyira egybeolvad a szobájával. Nadrágja zöld, hozzávaló fels?résszel, papucsa ugyanolyan, mint az Anyáé.
Asztala sarkán virág, amelynek levelei fonnyadtan kókadnak. A cserepes növény lebillen. Nem lehet pontosan eldönteni, hogy a kupac okozta vagy magától esett le. Nem törik el. A Gyerek  hirtelen abbahagyja az írást. Rámered, majd lassan lehajol a virágért. Kezével összesöpri a kihullott virágföldet. Tenyerét összedörzsöli és a növényt körülöleli vele, de nem ér hozzá. Szemeit lehunyja. A virág levelei láthatóan emelkedni kezdenek. Mire visszateszi az asztalára, a növény teljesen egészséges.
Az irodából zajokat, veszeked? hangokat hallani, majd egy tompa ütést.
Az Anyán fekete nadrág, fekete blúz van és fehér papucs. Az Apán vajszín? ing, nyakkend?, fekete nadrág.

APA (Lentr?l) Normális vagy? Most miért csinálod ezt?ANYA (Felfelé dobog a lépcs?n. Kifakadva, hangosan kiabál. Gyorsbeszéd?) Elegem van bel?led! Soha semmi nem jó, amit csinálok, mindig mindenki el?tt megalázol. Elmegyek, engem nem érdekel!
APA (Felfelé jövet, ? is emeltebb hangon, de nem kiabálva) Megmondanád, hogy miért kellett rám ütnöd? Én soha nem emeltem rád kezet.
ANYA Hagyjál békén!
APA Most mi van? Lejössz, dolgozol tovább, vagy folytatod a hisztit?
ANYA Elegem van, utálom ezt a munkát! Engem soha semmibe se veszel! Nem t?röm, hogy ordítozz velem a lányok és az ügyfelek el?tt! Hogy mersz megalázni, kioktatni, üvölteni velem? Egy szemét állat vagy, semmi emberség vagy tisztesség nincs benned! Nem becsülöd a más munkáját, komolyan, mintha ülnék egész nap és süttetném a hasamat! Nekem nem csak a lenti munkám van, egész nap meg nem állok, reggelt?l estig dolgozom! Rohanok föl, hogy valami ebédet csináljak, mosok, takarítok, elfáradok és te meg így beszélsz velem! Elköltözök, adj pénzt!
APA Milyen pénzt? Én azt sem tudom, mennyi van itthon. Tudtommal, te kezeled a kasszát egyedül.
ANYA Menj a fenébe!


Az Apa lerohan az irodába, mert már türelmetlenül csörög a telefon. Az Anya elt?nik hátul. Visszatér egy nagy fekete gurulós táskával. Bemegy a fürd?szobába és idegesen, nagy dirrel-dúrral kezd mindenfélét  beledobálni, miközben tovább beszél.
A Gyerek ezalatt becsukja az ajtaját, hogy nyugodtabban tudjon dolgozni.

Nem elég, hogy mindent elé teszek, f?zök, mosok rá, soha semmiért nincs köszönet. Az edényt képtelen a mosogatóba tenni, esténként el?hagyja a szennyesét. Majd megtudja, milyen az, ha reggel nincs kikészítve az inge. Egy szemét ember! Mások el?tt jópofizik, mutatja, hogy milyen jó ember, de itthon a másikat meg a sárba tiporja. Röhigcsél az ügyfelekkel, mindig mindenkinek mindent elvállal, a ház nem is érdekli, de azért legyen meg a kényelme. Mondtam már neki, adjuk el a házat! Minek nekünk ekkora, amikor id? se jut rá?

 Hátulról ruhákat is pakol a táskába. Felvesz egy kardigánt és kiül a konyhába. Felpattan, megmelegít a mikróban egy kis pohárban kávét. El?húz a fiókból egy kávéskanalat, amivel hangos csörömpöléssel, vadul kevergetni kezdi. Leül és kortyonként szürcsölve megissza. 
A lány kimegy hozzá, helyet foglal mellette. Alteregója is lassan elindul a néz?tér fel?l.

 GYEREK Mi történt?
ANYA Van egy ügyfél, aki már hónapok óta nem fizet, nagyon z?rösek a számlái, egyszer?en nem lehet rendbe rakni, de apád már napok óta mással sem foglalkozik, mint vele, pedig ott a többi ügyfél is. Ahelyett, hogy megmondaná végre ennek az alaknak, hogy nem vállaljuk el. És akkor én vagyok a rossz, mert azt mondom, fizesse meg ezt a rengeteg id?t plusz munkát az ügyfél, de neem, apád védi, hogy ne hajtsuk el, hanem segítsünk neki. Jó, akkor segítsen neki, engem meg hagyjon békén, ne basztasson örökké!
GYEREK De hát valakinek el?bb rendbe kellene tenni az anyagát.
ANYA Megint, ugye, elment ehhez az ügyfélhez, aki úgy volt, hogy fizet. Reggel még fel is hívtam. Ki volt kapcsolva.
ALTEREGÓ (A Gyerek széke mögött, annak háttal d?lve leheveredik a földre) Ugye észre sem vetted, hogy ide jöttem hozzád?
ANYA Hívtam újra, jó, azt mondta a titkárn?je, vagy ki a fene, hogy fizet. Délel?tt megint hívtam, hogy apád ne menjen oda hozzá potyára, azt mondta, természetesen fizet. De már el?z? nap is azt mondta apádnak, hogy megvan a pénz, mehet érte. Erre délután kiderül, hogy még sincs pénze. Érted? Ezek szerint végig hazudott.  Hülyére vett! Utálom azokat az embereket, akik hülyének néznek! Akkor hol itt a kölcsönös bizalom? Nem érdekel, elegem van, apád is képtelen a sarkára állni, elmegyek! (Ránéz a lány nyugodt arcába) Neked sincsen már rám szükséged (értetlenül megrázza a fejét). Mindenki másnak segítesz, energiát adsz. Velem miért nem foglalkozol?
ALTEREGÓ (Csodálkozva.) Szerinted most éppen mit csinálok? Mib?l gondolod, hogy neked nem juttatok az Er?b?l?
GYEREK Kérjetek és kaptok. Zörgessetek és az ajtó megnyílik el?ttetek.
ANYA Kés? esténként jössz haza, nem eszel velünk, nem érdekel, mi van velünk, neked sem fogok hiányozni. Cselédnek jó vagyok, de ha esténként megjössz, be sem köszönsz nekünk, áh.
ALTEREGÓ Egy csukott ajtónak köszönök, mivel a kopogásomat nem halljátok. Ha benyitok a szobátokba, még feljebb tekeritek a hanger?t. Tudomást sem akartok venni a jelenlétemr?l, legalábbis egy küls? szemlél?nek így t?nhet. Én azonban tudom, hogy a bömböl? tévé el?tt ülve vezetitek le a napi idegfeszültséget, de én ennél már számtalan más egészségesebb és emberszelídebb megoldást kínáltam fel. A válaszotok betett ajtó volt.
ANYA  A lányok  is dolgoznak, dolgoznak, de aztán csak nem úgy megy a munka, ahogy kellene. Az egyikük meg! Éppen az ? szarát kutyulom mikor megszólal, hogy pénteken nem tud jönni. Mivel éppen dolgoztam, és az ? hibáit javítgattam csak annyit mondtam, hogy nekem ez nincs bent a naptáromban, majd holnap megbeszéljük. Jó, hogy az utolsó pillanatban szól, amikor már egy hete tudja, hogy nem fog jönni. Lehet, hogy nem tetszett neki, hogy így elhajtottam, de olyan pipa voltam. Odakészítek nekik mindent, mert maguktól, nem mozdulnának, nem tudnak semmit sem. De bezzeg minden szülinapot, névnapot, minden ünnepet megünneplünk, csak kapnak azért még a bérükön felül mindenféle ajándékot, nem is apróságokat, emeltünk is nekik, és akkor ebben sincs köszönet!
ALTEREGÓ Gy?lölöd a munkádat, de ugye te vagy a nagy áldozathozó. Irányítani akarsz mindenkit. Anyagiakban méred a szeretetet. Hidd el, egy kis odafigyelést, elismerést jobban értékelnének.
ANYA Apád a lányok és az ügyfelek el?tt lehülyéz, semmibe vesz. Lealacsonyító az egész körülmény!

 Csönd

 Soha eszébe nem jutott volna, hogy vegyen nekem valamit. Se karácsonyra, se házassági évfordulóra. Azt se tudja, mikor van a születésnapom.
ALTEREGÓ Számít ez?
GYEREK Csak ett?l éreznéd, hogy szeret?
ANYA Szeret! Ugyan már! Fogalma sincs róla!
GYEREK Miért? Neked talán van? Te talán szereted ?t? Vagy magadat?
ANYA Fogalmad sincs, mit beszélsz.
ALTEREGÓ Fogalmad sincs, mit hallasz.
ANYA Anyám sosem szeretett engem. Mikor tizennégy évesen elzavart otthonról…
ALTEREGÓ Pontosabban, amikor te sért?dötten úgy döntöttél, hogy elmész hazulról.
ANYA …egyedül, önállóan kerestem lakást, jártam estire, mellette dolgoztam. ?meg születésem után nem sokkal otthagyott.
ALTEREGÓ Külföldre nem vihetett magával.
ANYA Elvált aputól. Aztán visszajött.
ALTEREGÓ Két éves lehettél?
ANYA Aztán újból férjhez ment… A nagymamámnál nyaraltam mindig. Anyám soha nem puszilt meg. Mindig csak a félöcsémet babusgatta. A mamánál minden más volt…
GYEREK Nem ismered az anyádat. Nem beszélgettél vele. Nem adtál neki esélyt, hogy feln?ttként kommunikáljon veled és meséljen az életér?l.
ANYA Minek? ?nem akart látni soha.
GYEREK Én úgy emlékszem, te nem akartál soha velem tartani, amikor meglátogattam ?t.
ANYA Soha nem vett nekem semmit. Soha nem kapta t?le semmit.
ALTEREGÓ Soha-soha. Soha már, szólt a halálmadár. Csak a végleteket látod. Most éppen mínuszban vagy. Anyagiak, anyagiak. Pedig még nem is volt a vállalkozásotok mínuszban. Ha tudnád, mennyire hasonlítasz rá. Persze, ezt sosem ismernéd el.
ANYA Megfogadtam, hogy ha nekem gyerekem lesz, úgy fogom szeretni, mint senki mást.
ALTEREGÓ A te gyilkos és önz? szereteted. Ki akartál sajátítani. Anyád helyett anya akartál lenni. Nem ismered az igazi szeretet érzését. Talán mert még sosem szerettél jól. Elvárások nélkül. Fájdalom nélkül. Elfogadva a másikat.
GYEREK Te elfogadsz engem? Olyannak, amilyen vagyok? 

Csend

ANYA Nézd meg, kérlek nekem a vonatot, mikor indul. A keresztanyámhoz megyek.
GYEREK Gondolod, hogy így jobb lesz?
ANYA Azt kértem, nézd meg.

A lány bemegy a szobájába, odaül a gépe elé és megkeresi az Interneten a menetrendet. Alteregója marad.  Az Anya megissza a kávét, elmossa a poharat és visszaül a helyére.
A lány visszajön egy papírral, amib?l az adatokat olvassa.

GYEREK Indul egy járat két óra múlva, aztán négy óra húszkor…
ANYA (Félbeszakítva) Nem akarom, hogy a szomszédok lássák, mekkora pakkal indulok. Nem kell, hogy a szájukra vegyenek. Sötétben indulok. Már olyan öt-hat felé lemegy a nap. Az jó lesz.
GYEREK Jó?

 Csend.

 A következ? nyolc óra tíz perckor indul az utolsó pedig kilenc óra után. Két és egy negyedóra múlva érkezik meg az állomásra, onnan gondolom, még busszal kell valahogy tovább menned.

 Az Anya hallgat. Maga elé mered. Lábai keresztben. Nem mozdul. A lány széket húz mellé, leül.

 GYEREK Addig itt fogsz ülni és várni, míg teljesen be nem sötétedik?

 Az Anya nem válaszol.

 GYEREK Nem kellene felhívnod ?ket telefonon? Úgy illene, hogy azért ne váratlanul állíts be hozzájuk.

 Az Anya  hangtalanul sírni kezd.

 GYEREK (Nyugodt hangon, csendesen, szeretettel) Ha most elmész, azzal nem biztos, hogy megoldod a kapcsolatotokat. Munkát még találhatsz. Ha a házat valóban eladjátok, abból talán tudnál venni egy lakást, de azt hiszem, még nem gondoltad mindezt végig. Hirtelen felindulásból…
ANYA Ez nem hirtelen felindulás, ez már így zajlik hosszú évek óta, már belefáradtam.
ALTEREGÓ Tényleg. Hullámvölgy. Hol jobb, hol rosszabb. Mióta az eszemet tudom, ti mindig veszekedtetek. Apró leveleket írtam nektek, amiket aztán az éjjeliszekrényetekre rejtettem lefekvés el?tt. Leírtam bennük, hogy ne bántsátok egymást, hanem inkább puszilkodjatok össze. Egyszer még tettlegesen is felhúztalak titeket a fotelb?l, hogy a lámpa alatt állva tessék kibékülni, és megölelni egymást. Ha jól emlékszem, akkor is ugyanezeket a vádakat vágtad a férjed fejéhez.
GYEREK  Ennyire nem tudod elfogadni a helyzetedet még ma sem? Ha az ember maga nem változik, a világ sem mozdul ki tengelyéb?l.
ANYA Hát ez az, de ? nem változott semmit sem.
GYEREK Maga. Én azt mondtam, ha az ember maga nem változik, akkor nem várhatja el, hogy körülötte minden más legyen. A hozzáállás, amin módosítani kell. Ha elmész, az id? talán segít, hogy mindegyikünk magába nézzen, és talán jobbra is fordulnak a dolgok.
ALTEREGÓ De te nem vagy elég bátor ahhoz, hogy elmenj, és én még nem vagyok elég bátor ahhoz, hogy csak így elengedjelek.
GYEREK A válasz ott van benned. Kérdezd meg magadtól, valóban ezt akarod-e és, hogy valóban ezt kell-e tenned. Lazíts.

 A lány megfogja az Anya kezét. Telnek a másodpercek. Az Anya lehajol és szabad kezével kipakol a táskából, másik kezével nem engedi el a Gyerekét.

 ALTEREGÓ Lám, belém kapaszkodsz. Nem bírsz utamra engedni.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:47 :: Szarka Emese
Szerző Szarka Emese 27 Írás
Senkisem ... * 1982. Janus arca 22.