Lucskai Vincze : Tarisznyált szavak

 magot vetettem 
 s kelt fényre rejtett ragyogás     
 lobbant égig láng     
 mint telhetetlen vágy     
 ha elhagyja katlanát

 s megkértem egy kóbor csillagot      
 virrasszon     
 míg leemelem      
 az utamba botló vakablakot
 és átf?zöm magamon
 hogy lássam
 mit rejt az odaát

 épp emeli poharát

 hahó
 hát mégis van itt valaki 
 ki barázdát mar
 konokul
 s visszatérve majd
 felismerem vonásait
 mit rögök hagytak
 egymásra gördülve
 porhanyós sóhajba vájva
 maroknyi nyom

 hát leülök mellé
 lehántani dac templomát
 holt fohászok halmáról
 lemosni lábnyomát
 sziszeg? talpáról

 hol járt
 hogy árnyéka sem követi már
 levetk?zve valahol
 út porán
 árokszéllel paroláz
 szakadt vackán
 görnyedt gondolat
 vált tövisbokorrá

Legutóbb szerkesztette - Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 201 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...